Egy település(rész) nyilvános kommunikációja azokról az ügyekről, amelyek a helyi közösséget bármilyen módon érintik. A helyi nyilvánosság alapja az információ – az információk nyilvános közzététele, befogadása, feldolgozása, aktív megvitatása és az így kialakult vélemények, álláspontok közvetítése. A kommunikáció a helyi lakosok között, illetve a lakosság és/vagy a többi szereplő között folyik minden irányban.
A tevékenység célja:
A nyilvánosság teret nyújt a legkülönbözőbb véleménycseréknek, információkhoz juttat, illetve segíthet az információk közötti eligazodásban, az öntudatosabbá válásban. Hozzájárulhat az önkifejezés és az önmeghatározás kifejlődéséhez, az önszerveződés és az együttműködés feltétele, biztosíthatja a humán erőtartalékok mobilizálódását és általában a közmegegyezés, a racionálisabb döntés létrejöttét.
A nyilvánosság – főként a helyi nyilvánosság – jelentősége az is, hogy az embereknek lehetőséget kínál arra, hogy a helyi társadalmon belül, de a társadalom és az állam között is valamilyen módon kontrollálják a közhatalmat. A jól működő nyilvánosság a hatalom érdeke is, hiszen ezáltal javul a rálátása a polgárok érdekeire, problémáira.
A fejlesztés ennek a folyamatnak a tudatos alakításában, fenntartásában zajló, ezt segítő folyamat. Egyrészt tudatosítja az érintettekben ennek a jelentőségét, s azt, hogy az egyén és közösség részvételének egyik legfontosabb feltétele, hogy átlássa és alakítani, formálni tudja ennek a kialakulását, elmélyítését.
Kulcsfogalmak:
információ, tájékoztatás
párbeszédek – fórumok
helyi médiumok
nyilvános terek
beleszólás
társadalmi kontroll
Feltételrendszer:
Akarják megismerni a helyi emberek a helyi történéseket és legyen szándékuk befolyásolni ezeket. Működjenek helyben olyan nyilvános fórumok/közösségi terek, amelyek segítik a nézetek megismerését, a párbeszédet.
Ha szükséges, működtessék a helyi nyilvánosságnak a különféle lehetséges csatornáit: helyi újságot, rádiót, használjanak ennek érdekében szociális (közösségi) médiumokat. A már létezőkhöz hozzáférjenek, hatásuk, befolyásuk legyen azokra. Ha szükséges, alapíthassanak ilyeneket.
A közösségfejlesztő segítő, kezdeményező tevékenységével nagyban hozzájárulhat a helyi nyilvánosság kialakulásához, a különféle csatornáknak a közösség általi hozzáféréséhez.
személyi: kulturális közösségszervező, helyi szervezetek: önkormányzat, civil szervezetek képviselői;
tárgyi: összejöveteli terem, számítógépes kapacitás, kivetítő, flipchart, filctollak, post-it; jegyzetelni papírok és tollak, nyomtató és A4-es papírok;
anyagi: terembérlés (ha szükséges).
Tartalmi összetevők:
Nyilvános terek, közösségi találkozások, a polgári nyilvánosság tipikus terei: a kávéházak, agóra szerűen működő intézmények. De a médiumok csatornái is: a hagyományos értelemben (nyomtatott, sugárzott) és digitális – internetes módon működők.
Alkalmazott eszközök és módszerek:
Számba kell venni, hogy a településen milyen helyek, terek, intézmények, csatornák vannak az információk keletkezésére és áramlására. Hol találkoznak az emberek, hol zajlik párbeszéd a helyi ügyekről, milyen fórumok, terek, médiumok működnek ennek jegyében a település(rész)ben.
Végig kell gondolni – számba venni, hogy kik birtokolják a nyilvánosság kereteit, hogyan tud a helyi közösség ennek résztvevője, alakítója lenni.
Szükséges arra készülni, hogy a helyi közösség önmaga legyen képes ilyen felületeket kialakítani – működtetni. Ez technikai, elemi újságírói és közösségi ismereteket is igényel.
Eredmények, várható kimenet:
Ideálisan a helyi nyilvánosság a helyi demokrácia működésének garanciája, mely biztosítja, hogy a tájékozott állampolgárok érvényesíthessék akaratukat és kontrollálni tudják a közhatalmat.
Az emberek, a közösségek, ha a helyi nyilvánosság alakítóivá és részeseivé válnak, beleszólnak a környezetük alakításába, kezdeményezők és felelősségvállalók lesznek.
Szakirodalom, honlaplink:
Angelusz R. (1995). Kommunikáló társadalom. Ferenczy Kiadó
Péterfi A. – Péterfi F. (2009). Hogy rátaláljunk a helyi közösség hangjára… – A kisközösségi rádiók esélyeiről.
39.sz. Budapest, Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet. http://www.akti.hu/dok/fuzet39.pdf
A tanulókör olyan önszerveződő kiscsoport, ahol a résztvevők egyeztetett rendszerességgel összejönnek, hogy az általuk meghatározott terv szerint tanuljanak, vitázzanak adott témáról, vagy kulturális tevékenységet végezzenek. Az önképző körök munkája a tagok tapasztalatára épül, céljuk, hogy egymástól tanuljanak, együtt gondolkodjanak az általuk választott témakörben.
A tevékenység célja:
a társadalmi tapasztalat és tudás kommunikációja
a társadalmi tudatosság, aktivitás fejlesztése
elköteleződés a közösségi-társadalmi cselekés mellett
fejlődjön a helyi demokrácia a demokratikus készségek begyakorlása által: kommunikációs készség fejlesztése, egymásra figyelés, udvariasság, kölcsönösség, egymás munkájának elismerése, tisztelet stb.
Kulcsfogalmak:
tanulókör
önszervező kör
informális tanulás
közösségi és társadalmi részvétel
helyi demokrácia erősítése
Feltételrendszer:
személyi: kulturális közösségszervező, közművelődési és közgyűjteményi intézmények szakemberei
tárgyi: összejöveteli terem, számítógépes kapacitás, kivetítő, flipchart, filctollak, post-it; jegyzetelni papírok és tollak, nyomtató és A4-es papírok
anyagi: terembérlés (ha szükséges)
Alkalmazott eszközök és módszerek:
Ahhoz, hogy megtalálják egymást a hasonló érdeklődésű emberek, kommunikáció szükséges. Ez történhet személyes kommunikáció révén, bármely közösségi találkozás alkalmával, de létrejöhet valamely médium közbeiktatásával, pl. Tankatalógus (helyi név- és címjegyzék) alapján, vagy más helyi orgánum közbeiktatásával is (hírlevél, programfüzet, hirdetőtábla, kalendárium, falukönyv, évkönyv stb.).
Elegendő számú jelentkező esetén (7-12 fő) az egyes tanulókörök meghirdetik találkozásuk első időpontját és helyét, és közösen tervezik meg a következő 8-10 összejövetelre vonatkozó munkájukat: felajánlásokat tesznek, hogy a témán belül ki melyik részterülettel kapcsolatosan vállal felkészülést, kiselőadást, film bemutatását stb.
Mindegyik találkozást más tag szervezi meg (ha előre megbeszélik az időpontokat és a helyszíneket, akkor már csak szóbeli rásegítés, egy-egy telefon, vagy levelezőcsoport-üzenet szükséges). Az üléseken levezető elnököt és jegyzőkönyvvezetőt választanak, lehetőleg minden alkalommal mást. Egy résztvevő általában egy alkalmat kap témája bemutatására, amelyet mindig a téma megbeszélése követ. A beszélgetés vezetője minden alkalommal más tanulóköri tag legyen.
A tanulóköröket patronáló helyi közművelődési és közgyűjteményi intézmények:
szakmai segítséget adhatnak a téma tanulmányozásához – konzultációt ajánlhatnak a téma és altémái megválasztását illetően; irodalomjegyzékkel segíthetik a kör tájékozódását; felkészíthetik a tanulóköri szerepekre a kör tagjait: szervező, levezető elnök, beszélgetésvezető, jegyzőkönyvvezető; valamint kérés esetén az előadás felépítése, időtartama, vázlata stb. terén is nyújthatnak segítséget;
technikai segítséggel teszik lehetővé az összejövetelek megvalósulását: képzésre alkalmas termet biztosítanak; lehetővé teszik a sokszorosítást és segíthetik az összegzés folyamatát is, és más, előre nem látható esetekben is rendelkezésre állhatnak.
A tanulókörben a munkát a demokratikus értékek jellemezik, a tanulókör lényegében egy demokratikus kiscsoportos párbeszéd, melyben:
Mindenki egyenlőként, aktívan vesz részt;
a soros vezetőnek nincs hatalma; szerepe az, hogy az eszmecsere párbeszédi jellegét s élvezetes légkörét biztosítsa;
a párbeszédnek nincs semmi nyíltan vagy titkosan előre tervbe vett vagy elvárt eredménye;
a résztvevők mindenben közösen határoznak;
a párbeszéd egyik legfontosabb eleme egymás tiszteletteljes, aktív meghallgatása;
a cél az, hogy egymás álláspontjait megvizsgáljuk, s azokat megértsük;
a résztvevők szellemileg felszabadulnak, és önbizalmukat növelve megerősödnek;
A kör munkájának egyik legfontosabb eredménye a különféle álláspontokban rejlő közös vonások közös alapként való feltárása.
A tanulóköri munka végén a tagok összefoglalják, hogy mit tanultak egymástól, összegzik a témát és a tanulmányozásra felhasznált irodalmat, s ha a feldolgozott téma természete engedi, akkor azt írásban is megjelentethetik, de mindenképp dokumentálják és hozzáadják a helyi közgyűjteményekhez, valamint a tagok maguknak is megtartanak egy példányt. A közös stúdiumot záró tanulmányok nagyban függenek a résztvevőknek a munka megtervezése és kivitelezése során tanúsított aktív részvételétől.
Eredmények, várható kimenet:
kevés fejlesztői rásegítés, nagy közösségi hozzájárulás
aktív részvétel és önnevelés, mely kihat a közügyekben való cselekvő állampolgári részvételre is
motivációk épülnek további tapasztalatcserékre, közösségi tanulásra, közösségi cselekvésre
A szellemi kulturális örökség (angolul intangible cultural heritage, franciául patrimoine culturel immatériel) fogalma az intangible/immatériel szóval fejezi ki megfoghatatlan voltát, nem tárgyiasult jellegét. A szellemi kulturális örökség hagyományos és élő egyszerre, folyamatosan újraalkotott és szóban, gyakorlatban továbbadott közösségi identitás. A szellemi kulturális tevékenység soha nem statikus, hanem olyan tudás, mely generációról generációra való vándorlás során alakul ki és létezik tovább. A szellemi kulturális örökség a közösségekben él, annak tagjai az örökség gyakorlói és hordozói, egyben ők a megőrzés letéteményesei is. Ebben az esetben tehát nem helyszínekről, rögzült vagy élettelen tárgyi emlékekről, hanem a mindennapokban élő közösségi megnyilvánulásokról van szó.
A tevékenység célja:
A szellemi kulturális örökség fogalma az UNESCO égisze alatt létrejött kulturális örökség egyezményben került meghatározásra. Az egyezmény létrehozásával az UNESCO ösztönözni kívánja a szellemi kulturális örökség megőrzését, az érintett közösségek szellemi örökségének elismerését, az örökség jelentőségének tudatosítását helyi, nemzeti és nemzetközi szinten. További célja a közösségek figyelmének felhívása saját kulturális értékeik és szellemi örökségük jelentőségére, a helyi szellemi erőforrások, kapacitások megtartó erejére, identitáserősítő hatására, a megmaradásban, a jövőben betöltött szerepére. Ugyanakkor a nemzeti és nemzetközi szintű közvéleménnyel, továbbá a különböző felelős szervekkel is igyekszik elismertetni a helyi örökség jelentőségét és a megőrzés szükségességét.
Erre különböző megőrzési stratégiákat ajánl, vagy ír elő az egyezményben részes államok számára: az ilyen örökség azonosítása, számbavétele, nyilvántartása, dokumentálása, vagy az ezzel kapcsolatos jogalkotás, az általános tervezési politikába történő beépítés, az örökséggel kapcsolatos támogatási rendszer kialakítása, továbbá a kutatás, az archiválás, a hozzáférés biztosítása, a kulturális örökség szakember képzés, és az oktatás, ismeretterjesztés minden formájának alkalmazása,
a szellemi örökség oktatási rendszerekbe történő széleskörű beépítése.
Kulcsfogalmak:
szellemi kulturális örökség
megőrzés
közösség
tudás
átadás
identitás
Feltételrendszer:
személyi: kutató, felterjesztő
tárgyi: tartalmi összetevők (szakirodalmi forrás alapján – ha szükséges), jelölő nyomtatvány, dokumentáció (szöveg, fotó, film)
A helyismereti dokumentum gyűjtése, feltárása, a közösség emlékezetének felkutatása, egy adott helyre vonatkozó információk, illetve az őket hordozó dokumentumok összessége. Az információknak, dokumentumoknak a felkutatásával, összegyűjtésével, rendszerezésével, feltárásával, közvetítésével és közreadásával lehet közösségi, és lehet könyvtári, múzeumi vagy levéltári szaktevékenység is.
A tevékenység célja:
A helyi kulturális értékek megóvása, a globalizált világban a helyi identitás tudatos erősítése, könyvtári és múzeumi eszközökkel való erősítése.
Egy adott helyre vonatkozó információk, illetve az őket hordozó dokumentumok összességének összegyűjtése, a begyűjtött anyagok megőrzése, rendszerezése, feltárása, közvetítése és közreadása, lehetőség szerint közgyűjteményi szakemberek segítségével.
személyi: közgyűjteményi szakemberek, közösségfejlesztők, helyi
kutatók
tárgyi: közgyűjteményi vagy közösségi színtér
anyagi: dokumentum tárolási eszközök (polcok, speciális tárolók, mikrofilmek, számítástechnikai adattárolók), információtechnikai eszközök a feltáráshoz, közreadáshoz
Tartalmi összetevők:
A kifejezés a magyar nyelvben háromféle értelmezésben szerepel: a mindennapi szóhasználatban topográfiai tájékozottságot jelent (valaki jól kiismeri magát egy területen, településen, városrészen stb.); a tudományos nyelvben egy interdiszciplináris kutatási ágazat, egy adott hely átfogó vizsgálatának megnevezésére szolgál; a könyvtári szaknyelvben egy szolgáltatási ágat jelöl.
A helyismereti információ tartalmát tekintve átfogó, komplex fogalom: kronológiai és tematikai határai nincsenek. A hely múltjára, jelenére és jövőjére (fejlesztési tervek, előrejelzések) vonatkozó ismereteket, adatokat egyaránt magába foglalja; az információhordozó dokumentumok keletkezésének ideje szintén mellékes.
Az ismeretek valamennyi tartalmi területét felöleli; vagyis az adott hely egészével, aztán a részelemeivel, így a történelmi előzményekkel, a természeti viszonyokkal, a gazdasági élettel, a társadalmi szerkezettel, a politikai szervezetekkel, a közigazgatással, a műszaki alkotásokkal, az oktatással, a művészetekkel, az életmóddal, a vallással stb. és ezek változásaival, továbbá a más helyekhez fűződő viszonyával kapcsolatos valamennyi és mindenfajta információt gyűjti. A helyismeret fogalmán belül dokumentumnak tekinthető minden olyan anyagi tárgy (beleértve a számítógépes adattárolókat is), amely az adott helyre vonatkozóan bármilyen információt hordoz, magában foglal.
Általában három főbb kategória jelölhető meg:a helyi információt tartalmazó dokumentumok/helyben készült tárgyi emlékek, a helyi kiadványok és a helyi szerzők munkái.
Helyben készült/helyhez köthető tárgyi emlékek (pl. a településen született neves személy tárgyai, vagy helyben, helyiek által gyártott termékek, helyben talált leletek).
A helyi információt tartalmazó dokumentumok közé azok a nyomtatványok, kéziratok és más rögzítési formák sorolandók, amelyek az adott helyről közölnek információkat. Ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy hol (akár külföldön is) jelentek meg, készültek, vagy ki írta, készítette őket.
A helyi kiadványok megnevezés nem teljesen pontos, valójában tágabb kategóriáról van szó. Az adott helyen működő kiadó szervek, intézmények, testületek, személyek által közzétett, bármilyen módon előállított, de nem helyi információt tartalmazó dokumentumok tartoznak ide. Beleértve az adott helyen lezajlott konferenciák, hangversenyek, egyéb rendezvények előadásait, műsorait, anyagát felölelő köteteket, hangszalagokat, CD-ket is.
Kapcsolódó fogalmak:
helytörténet, honismeret, tájkutatás és a regionális tudomány
A helyismerettel sokszor együtt használják, néha helytelenül nem is határolják el tőle a honismeret, a helytörténet fogalmát. Ezek és a ritkábban emlegetett tájkutatás, valamint a regionális tudomány (regional science) rokonságban állnak egymással, az azonosítás vagy csupán árnyalatnyi eltérések feltételezése azonban téves, hiszen már a nyelvi különbség világosan utal rá, hogy a három (vagy öt) kifejezés nem azonos tartalmat takar, nem azonos tevékenységformák megjelölésére szolgál.
Az első három fogalom szorosan kapcsolódik egymáshoz, számos közös vonásuk van. Mindegyiknél egy mikrovilág az érdeklődés és a tevékenység elindítója, tárgya. A mikrovilágot a maga teljességében vizsgálják, differenciált módszerekkel. Közös sajátosságuk az is, hogy a helyi jellegzetességeket az országos fejlődés általános folyamatába illesztik. Tartalmilag szintén nagy az átfedés, az információk jórészt azonosak. Nagyrészt megegyezik pedagógiai funkciójuk is: a lokálpatriotizmus és a hazafiság eszméjének tudatosítása. A rokonság jele, hogy a helyismeret (és a honismeret) is felmutat tudományos mozzanatokat:
ilyen az ismeretek tudományossága és a módszerek tudományos megalapozottsága, továbbá a könyvtárakban rejlő forráskincsre alapozott helytörténeti és más regionális kutatások folytatása. Bár több ponton érintkeznek, azaz nincs merev határvonal közöttük, mindegyiknek megvan a maga sajátos tárgya, tevékenységi formája, funkciója. A különválasztás alapja a társadalmi gyakorlatban jelentkező eltérés: a helytörténet, valamint a tájkutatás és a regionális tudomány kifejezetten tudományos, alkotó jellegű, a honismeret közművelődési-mozgalmi, a helyismeret gyűjtő-tájékoztató, szolgáltató tevékenység. Számos ismeretág és tudományterület tartalmaz helyismereti információkat. Mivel a helyismeret tematikailag átfogó – másként fogalmazva interdiszciplináris jellegű –, ezek művelése, intézményrendszere és főként információanyaga a helyismeret határterületeinek tekinthető.
Alkalmazott eszközök és módszerek:
gyarapítás: a helyismereti információk, dokumentumok lelőhelyének felderítése, azok megszerzése
kezelés: a dokumentumok nyilvántartásba vétele, raktározása, védelme stb.
feltárás: katalogizálás, mutatózás, értékelés stb.
közvetítés: az információk, dokumentumok eljuttatása a felhasználóhoz
népszerűsítés, marketing: rendezvények, plakátok, szóbeli agitáció, könyvtári honlap stb.
közreadás, publikálás: helyismereti tartalmú kiadványok, közlemények összeállítása és közzététele
A közösségi kalendárium a helyi emlékezet feltárását és megőrzését, a közelmúlt eseményeinek naplószerű megörökítését szolgáló, a helyi polgárok közösségi együttműködésének fejlesztését segítő, a helyben lakók által írt és szerkesztett, nyomtatásban megjelentetett kiadvány. A kalendárium annak tudatosítását szolgálja, hogy az emberek megértsék: a velük, a körükben történtek általuk leírva különös és megismételhetetlen értéket hordoznak. E tevékenység nagyban eltér attól a szokásos megoldástól, amikor egy külső specialistát, szakértőt bíz meg a település a helyi kiadvány megírására. A munka lényege a folyamat, amelyben a településen élő érintettek önmaguk látnak hozzá ehhez a feladathoz.
A tevékenység célja:
Közösségi mozgások elindítása a településen;
közösségi mozgalom létrehozása egy helyi kiadvány ürügyén;
a közösséghez tartozás elősegítése, a helyi identitás erősítése;
elősegíteni a közösség fontosságának felismerését, a közösségi tennivalókat;
fejleszteni a közösségi együttműködést.
Kulcsfogalmak:
falukönyv
kalendárium
önkifejezés és önszerveződés
együttműködés
Feltételrendszer:
személyi: kulturális közösségszervező, közművelődési és közgyűjteményi intézmények szakemberei, közösségfejlesztő, véleményformáló helyi lakosok – önkéntesek
tárgyi: összejöveteli terem, számítógépes kapacitás, kivetítő, flipchart, filctollak, post-it; jegyzetelni papírok és tollak, nyomtató és A4-es papírok
anyagi: terembérlés (ha szükséges), a könyvkiadás költségei (ha nyomtatásban is megjelenik)
A kiadvány létrehozásának előzménye közösségi interjúk készítése a település véleményformáló személyiségeivel; közösségi beszélgetések tartása, módszertani útmutatójukat ld. külön!
A szervező munka fázisai (részletesen ld. a Település, közösség, fejlesztés c. könyvben!) – a kezdeményező csoport munkája:
A felhívás – a véleményformálók aláírásával, jelentkezési lappal.
Felkészülés a szervezésre (a Felhívás családokhoz való eljuttatása és a szervezőkhöz való visszajutása).
A falu felosztása körzetekre (szomszédságokra) – melyik szervező mely körzetben keresi fel a családokat?
A megkeresés – bemutatkozás, a munka céljának és a bekapcsolódás lehetőségének ismertetése.
A lapok begyűjtése – szervezői segítség azoknak, akik egyedül nem boldogultak a kitöltéssel.
A feldolgozás:
a név- és címjegyzék adatainak kigyűjtése és rendszerezése (ld. a Tankatalógus módszertani útmutatóját!)
miről olvasna szívesen a könyvben? témakörök, nevek kigyűjtése
Kialakul az adatszolgáltatók köre, kirajzolódnak a leendő kiadvány témakörei, megkezdődhet az anyaggyűjtés és a szerkesztés folyamata.
A szerkesztési folyamat:
anyaggyűjtés: A szerkesztők közül ki-ki kiválasztja azt a témát, amihez a legjobban ért, ami a legjobban érdekli. Felkeresi azokat, akik valamit tudnak abban, és megbeszéli velük, hogy milyen formában tudják érinteni, feldolgozni a témát. Van, akinek régi okmányok, levelek, fényképek vannak a birtokában, mások leírták már gondolataikat, életútjukat a maguk vagy a gyermekeik számára. Ismét mások szívesen elmondanák, amit tudnak, de leírni nem tudnák, ezért az
ő anyagukat fel kell venni. Lesznek, akik elszármazottakat ajánlanak megkeresésre, s olyanok, akik levéltárakban is búvárkodtak már, akik faragást, hímzést mutatnak stb.
rendszerezés – a kezdeményezők körén túl bevonni további önkénteseket – kapcsolatok szervezése – gépelő, szerkesztő, korrektor stb.
Mindenki olvasson el mindent – elkerülendő a tévedéseket, későbbi sértődéseket, konfliktusokat.
A végleges sorrend megállapítása – ez általában a közösségfejlesztő munkája;
a sokszorosítás;
terjesztés – ünnepélyes könyvbemutató;
a hatás felhajtó erejével folytatódik a közösségfejlesztői munka.
Eredmények,várható kimenet:
A helyi, évkönyv jellegű orgánum öntevékeny, lakossági létrehozása összetett fejlesztést képes létrehozni:
Elemi szinten lehetővé teszi az értelmes együttlétet, társaséletet, méghozzá a felnőtt emberekhez illő módon, mert az együttműködők tudására, hozzáértésére és a helyi közösségben betöltött (nem statikus, e körben megváltozható) szerepére épít.
Új emberi kapcsolatok és új jelentőségek – jelentős szerepkörök létrejöttét eredményezi, melyben az egyéni tudás, hozzáértés felértékelődik.
Hozzásegít egy minőségi együttműködéshez, melyben el kell viselni a másik embert, el kell fogadni a sajáttól eltérő gondolatokat, méltányolni kell egymás teljesítményeit, s az adódó konfliktusokat úgy kell kezelni, hogy a közös tevékenység fennmaradjon.
Erősíti a helyi tudatot, a helyi identitást, megfogalmazva annak tartalmát is.
Újra egy történelmi folyamat, tehát egy szerves fejlődés részeseivé teszi a falu lakóit, az egyéni és közösségi létet, visszatanítja a múlt értékeit, és ezzel viszonyítási alapot teremt a jelen értékeihez és a jövőhöz – egy összetettebb, felelősebb hozzáállást alakít ki.
Lehetővé teszi, hogy az öregek átadják tapasztalataikat, s a fiatalok tőlük tanuljanak.
Feloldja a korosztályok közötti társadalmunkban oly merev határokat, és együttműködésre szoktatja a generációkat.
Értékké emeli a hétköznapi tevékenységeket, jelentőssé az egyéni életműveket, s ezáltal az önérzet megújuló forrásává válhat.
Cselekvő magatartást alakít ki, mert lehetőséget mutat értelmes és örömteli tevékenységre.
A településen egy inspiráló légkört képes létrehozni: azok az egyéni elgondolások, amelyek megvalósítása korábban értelmetlennek látszott, megvalósításra érdemesnek kezdenek látszani, s ezek során új elgondolások is kezdenek születni.
Elősegíti, hogy a települést érintő információk közösségi használatba, vagyis a nyilvánosságba kerüljenek, s ezáltal szervezni képes a helyi nyilvánosságot, de legalábbis fontos része lehet annak, mivel fokozatosan a közjóra irányuló törekvések hangadójává képes válni.
Az értékfeltáró és értékőrző tevékenység széleskörű, helyi összefogáson alapuló közösségi folyamat, melynek keretét a hungarikumokról3 szóló 2012. évi XXX. törvény és a 114/2013. (IV. 16.) Korm. rendelet biztosítja a települési/táji értéktár, illetve értéktár bizottság létrehozásának lehetőségével. Az értékfeltárás adott település közössége(i) által meghatározott értékek felismerését és dokumentálását, azok rendszerezését, szakszerű feldolgozását és közzétételét szolgálja. A folyamat a közös munkára és a közös döntéshozatalra épül, amely nagyban hozzájárul a kollektív élmény és identitás érzéseinek kialakításához, erősítéséhez és az elköteleződéshez.
A tevékenység célja:
Az értékőrzésben elsődleges cél (a hungarikum törvényben megfogalmazott célokhoz igazodóan) a helyi értékek meghatározása, dokumentálása és közzététele. E tevékenységek együttesen – megfelelő módszertani környezetben – a helyben meglévő és kihasználatlan erőforrásokra építő, társadalmi összefogáson alapuló, fenntartható helyi társadalmi- és gazdaságfejlesztést generálhatnak. A törvény céljaként jelöli meg az összetartozás, az egység és a nemzeti tudat erősítését,
a nemzeti értékeink védelmét, a nemzeti azonosságtudat kialakulását és megszilárdítását, melynek legkisebb egységei ugyanakkor legszélesebb bázisa a helyi kisközösségek által meghatározott települési és tájegységi értéktárak.
személyi: önkormányzat, civil szféra, helyi intézményrendszer, önkéntesség, vállalkozások, szakértők
tárgyi: közösségi színtér, IKT eszközök, dokumentációs és prezentációs eszközök
anyagi: rendezvények (értékbemutatók, akcióprogramok, kiállítások, helyi vásárok fesztiválok), kiadványok megvalósításához szükséges források, szakértői díjak
Tartalmi összetevők:
Az értékfeltáró munka lényege az egyéni-, közösségi-, települési-, megyei- és az országos léptékben is mérhető identitástudat erősítésében rejlik. A program alapját képező hungarikum törvény különböző szinteken rendszerezi a nemzeti értékeket, lehetőséget adva mind határon belül és túl a magyarság kulturális identitásának, kreativitásának és hagyományainak dokumentálására, megőrzésére és ezen örökségek továbbélésének biztosítására. A törvény által szabályozott értéktárak rendszerét „értékpiramisnak” hívjuk, melyben a piramis legszélesebb részét a helyi, települési, tájegységi értéktárak adják, jelezve ezzel, hogy a helyi értékek gyűjtésének és ezen folyamat hatásának milyen fontos szerepe van össznemzeti szinten. Ez mintegy képileg is hangsúlyozza, hogy a végső cél nem a hungarikumok tárának szélesítése, hanem helyi értékfeltáró folyamatok generálása, ami helyi társadalomés gazdaságfejlesztéshez vezet.
A magyar nemzeti értékek és a hungarikumok gondozásáról szóló 114/2013. (IV. 16.) Korm. rendeletben megfogalmazott szakmai kategóriák (agrár- és élelmiszergazdaság, egészség és életmód, épített környezet, ipari és műszaki megoldások, kulturális örökség, sport, természeti környezet, turizmus) biztosítják, hogy a településeken a szakágazati szinergiákat is kihasználva széles bázisú és a nemzeti egység elvén elfogadott értékközpontú fejlesztési folyamatok induljanak.
A települések gazdasági és társadalmi erősödésének lehetőségét a folyamat által biztosított, a különböző szektorok közötti átjárhatóság és a kultúra alapú fejlesztések együttesen hordozzák magukban.
Összességében értékünk lehet a kollektív tudás, a szellemi és tárgyi örökségünk, a jelen tárgyalkotó vagy alkalmazott művészete, mezőgazdasági termékek vagy gasztronómiai sajátosságok – azaz bármely emberi produktum, amely egyszerre egyedi és meghatározó az adott közösség mindennapi életében, de érték a természeti vagy az épített környezetünk is, amely másoktól jól megkülönböztető formajegyeivel különlegességet képvisel. Az érték olyan dolgok vagy jelenségek minőségi jelzője, amelyek önmagukban is összetett jelentéssel bírnak, a környezetükben élő személyek és az általuk alkotott közösségek számára a hasznosság, jóság, eredményesség elvei mentén motiváló erővel hatnak.
Az érték kialakulása befolyásolt az azt meghatározó csoportok, társadalmi helyzetek és szerepek által is. Így az érték mindenki számára érvényes jelentéstartalommal bír.
valamihez mérhetőnek kell lennie (viszonyítási rendszere van – összehasonlítható)
emberi vagy természeti produktum, mely társadalmi környezetére hatással bír
érdeklődést vált ki szélesebb környezetében is
fontosságot fejez ki (adott értékrendszert alkot – mérlegelhető)
átörökíthető
A helyi értékek feltárása és gyűjtése nem végcél, hanem a társadalom megtartó erejének egyik eszköze, mely elv egyben a kapcsolódó szakmai tevékenységek prioritását is magában foglalja. Fontos, hogy a munka során a helyben rendszerezett értékek hasznosulása, a környezetre és helybeliek értékrendjére gyakorolt hatása láthatóvá, a folyamat gazdasági hasznossága széles körben is megfoghatóvá váljon. A feladatok folyamata:
a természeti és épített környezet-, a szellemi- és tárgyi hagyományok, értékek felkutatása, rendszerezése és megőrzésük módjának kidolgozása
ezen értékek átörökítése a kor kívánalmainak megfelelően
a helyi termékek (pl. kézművesség, gasztronómia) meghatározása
a kulturális tradíciókat ápoló alkotó műhelyek, csoportok értékközpontú tevékenységeinek támogatása
pozícionálás: a mindezen értékekben rejlő egyediségek, kulturális és turisztikai lehetőségek felismerése és gazdasági erőforrássá emelése
Az értéktári munkát meghatározó tevékenységek – a természeti környezet meglévő adottságain felül – alapjaiban az emberi alkotókészséghez kötődnek, legyen az szellemi vagy tárgyi produktum. A körülöttünk lévő értékek megismertetésén, továbbörökítésén, megőrzésén túl a közösségi művelődés szellemisége jegyében az értéktár mozgalom jelentősége és célja a társadalmi szövetek megerősítésében rajzolódik ki. A közösségi lét erejének megtapasztalása a legkülönbözőbb tevékenységi formákban is megvalósulhat. Az értékfeltárás sokak számára adhat új élményeket, ismereteket és hasznos szabadidős elfoglaltságot. A kollektív munka során létrejövő eredmények megerősítő és motiváló hatással vannak a közösség tagjaira.
Az értékjavaslatokat a közösség tagjai terjesztik elő és ugyanazon közösség tagjai emelik értékké, vagy utasítják el.
Kockázatok:
az értékfogalom „tág” értelmezése
személyes elköteleződések, motivációk túlsúlya
szubjektív értékítéletek megerősödése
Alkalmazott eszközök és módszerek:
Az értékőrző folyamat szabályozása az alábbi módszertani gyakorlatok alapján javasolt:
a település döntéshozóinak, aktív embereinek konszenzusa a közösségi értékfeltárás folyamatának elfogadásával
aktivisták, értékfeltárást kezdeményező emberek felkutatása, megszólítása
helyi szervezetek, intézmények, a három szektor szereplőinek együttes bevonása
lehetőség szerint közösségi feltárásra felkészítő képzés, tréning megvalósítása
személyes megkeresések alapján, vezetett interjún, célzott kérdőívezésen keresztül a település, szomszédság lakóinak, az értékgazdáknak a felkutatása és felkeresése
a személyes kapcsolat megteremtése után közösségi beszélgetések generálása a már javasolt értékek mentén
a személyes interjúk folytatása az értékfeltárás folyamatához bővülő körrel
értékcsoportok (pl. ágazati munkacsoportok) megalakítása
nyilvánosság – közzététel: közös közösségi alkalmak sorozata, értékeket bemutató események, rendezvények kezdeményezése és megvalósítása
a települési értéktár bizottság megalakulásában/munkájában való részvétel
az értékekhez kapcsolódó helyi cselekvési programok kezdeményezése (folyamatosság és fenntarthatóság)
Eredmények, várható kimenet:
Az értékfeltáró, dokumentáló és megőrző tevékenység a helyi közösség kohéziójának megerősítésével együttesen a település és annak tágabb környezetében fenntartható társadalmi és gazdasági fejlesztési folyamatokat generál. A helyben elérhető, kihasználatlan erőforrásokra építve nemzeti egység elvén segíti a részvétel alapú együttműködéseket, megfoghatóvá teszi egy adott közösség tárgyi, szellemi örökségét és kulturális alapú kollektív tervezési programokat indukál.
Szakirodalom, honlaplink:
A hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, valamint a 114/2013. (IV. 16.) Korm. rendelet a magyar nemzeti értékek és a hungarikumok gondozásáról
2016 Értékekre hangolódva – A nemzeti értékgyűjtés módszertani kézikönyve. Budapest, NMI. www.hungarikum.hu
A tankatalógus egy név és címjegyzék, amelyben a helyi emberi erőforrások – tapasztalat, tehetségek, tudás és érdeklődés – tárulnak fel s jelennek meg önállóan, tankatalógusként, vagy más helyi orgánum – kalendárium, falukönyv, évkönyv, hírlevél, programfüzet, hirdetőtábla stb. – részeként. A tankatalógus lehetővé teszi a helyi tudás közvetlen megfogalmazását, kinyilvánítását, valamint átadását: elősegítheti például a meghirdetett témák körüli találkozásokat, beszélgetéseket, konzultációkat, de alapja lehet tanulókörök alakulásának is (amelyek ugyanakkor más módon is létrejöhetnek, ld. a tanulókörök módszertanát is!).
A tevékenység célja:
Egyszerűen feltárni, rendszerbe foglalni és nyilvánosságra hozni korábban rejtett kulturális értékeket, a helyi tudást, hozzáértést, tapasztalatot és közösségi segítési lehetőségeket, s ezzel önszervező, informális tanulási folyamatokat beindítani a helyi közösségben;
a helyi nyilvánosságban megjelenő helyi tudás, hozzáértés, tapasztalat váljon helyi fejlesztési tényezővé;
növekedjen egymás ismertsége, az egyéni és közösségi önbizalom, szélesedjen a közösségi kapcsolatrendszer.
Kulcsfogalmak:
tankatalógus
informális tanulás
önszerveződés
közösségi művelődés
Feltételrendszer:
személyi: kulturális közösségszervező, közművelődési és közgyűjteményi intézmények szakemberei;
tárgyi: összejöveteli terem, számítógépes kapacitás, kivetítő, flipchart; filctollak, post-it; jegyzetelni papírok és tollak, nyomtató és A4-es papírok;
anyagi: terembérlés (ha szükséges).
Alkalmazott eszközök és módszerek:
A megkeresés – kapcsolatfelvétel a szomszédságokban: a kezdeményezők köre felosztja maguk között a település utcáit, és az egyes utcák/utcaszakaszok önkéntes felelősei felkeresik a körzetükbe tartozó háztartások lakóit. Elmagyarázzák, hogy milyen minőségben keresik fel őket (pl. a helyi közösségfejlesztő csoport önkénteseként), s azt is, hogy miért szánták magukat erre a munkára (pl., hogy mindenkinek meg szeretnék adni a csatlakozás lehetőségét, s ezért egy minden családhoz szóló felhívást szerkesztettek; vagy mert sok tehetséges ember van a körükben, akiknek eddig nem volt lehetősége megmutatni tehetségüket, vagy neki lenne fontos valamit tanulni másoktól).
Amennyiben együttműködési készségre találnak, a kezdeményező egyetlen lapot, egy felhívást hagy ott – mondván, hogy pár nap múlva érte jön, de a kitöltő akár maga is bedobhatja azt az itt és itt elhelyezett gyűjtőládába). A felhívás a következő kérdések megválaszolását kéri: Mi az, amihez a legjobban ért, és amit szívesen megtanítana másoknak? Mi az, amit szívesen megtanulna másoktól? Hozzájárul-e, hogy a neve és címe megjelenjen egy helyi címjegyzékben?
A válaszokat a kezdeményezők összegyűjtik, és együvé szerkesztik a Tankatalógusba (név és címjegyzékbe). Az azonos témában járatos és az az iránt érdeklődő emberek neveinek egymás mellé szerkesztése egyértelművé teszi, hogy az érdeklődőknek nem kell szakkörvezetőre, klubvezetőre várni, kellő információk birtokában saját maguk is megtalálhatják egymást, például egy-egy beszélgetésre, vagy egy általuk szervezendő tanulókörben(ld. a tanulókör módszertanát is!).
A név és címjegyzék – Tankatalógus – megjelenhet külön füzetben, de más orgánum (helyi újság, kalendárium, havi műsorfüzet stb.) részeként is. A lényeg, hogy a lehető legszélesebb körhöz, a település egészéhez jusson el.
A tankatalógus tapasztalataink szerint nagy hatással lehet a közművelődési és közgyűjteményi intézmények működésére: szakkörök, rendszeres összejövetelek, tanulókörök alakulhatnak, melyekhez gyakran nem csak megfelelő helyiség, de szakember-segítség is kell.
Eredmények, várható kimenet:
A helyben élő emberek helyeződnek a közgondolkodás középpontjába;
rejtett értékek kerülnek felszínre, a nyilvánosságba;
fejlődnek a közösségi kapcsolatok;
növekszik az önbizalom mind közösségi, mind egyéni szinten.
A weboldalon tartalmat létrehozni (legyen szó akár új szócikk létrehozásáról, akár egy meglévő szócikk szerkesztéséről) csak a dokumentumban foglaltak elfogadásával lehetséges.
A "Nem fogadom el" gombra kattintva Ön nem tud tartalmat létrehozni.