A settlement mozgalom
A szócikk szerkeszthető (közösségi) változata:
https://cskwiki.hu/pub/a-settlement-mozgalom-szerkesztheto/
A társadalmiasított intézményi működési mód egyik legrégebbi előképe a settlement. A settlementet – mai szavainkkal – egyrészt tekinthetjük közösségfejlesztő központnak, másrészt többfunkciós, integrált humánközszolgáltató intézménynek.
A leghíresebbek a Kelet-Londoni Toynbee Hall (1884) és a chicagói Hull House (1889), nálunk pedig az Újpesti Szociális Főiskolai Telep (1914-1949). Igazi értelmiségi hivatást teljesítő intézményként indult, célja „a munkásosztály „felemelése”, „nevelése”, egyetemi hallgatók terepmunkája, a társadalmi osztályok „kibékítése”, eszköze pedig az volt, hogy a szociális intézmények odatelepültek, ahol a szegények éltek és munkájukba bevontak egyetemistákat, önkénteseket is. Az önkéntességnek nagy szerepe volt az újpesti intézmény működésében is, mert kevés alkalmazottat tudott csak megfizetni, ezért pedagógusokat, gyakorlati szakembereket (pl. a háztartási ismeretek oktatására), szociális érzékenységgel rendelkező, tenni akaró fiatalokat is bevontak a munkába. A társadalmi felemelkedés feltételeit az Általános Népvédelmi Osztály (egységei: néphivatal, családi patronázs, fiatalkorúak patronázsa, tanonc és munkaközvetítő); a Közművelődési Osztály (egységei: népkönyvtár, munkásolvasó, általános ismeretterjesztő előadások, tanfolyamok és szemináriumok, gyermeknapközi otthon, tanonc legény-leány és munkáskör, cserkészet); és Szociális Egészségügyi Ügyosztály (egységei: tüdőbeteg és venereás beteggondozó és rendelő, bakteriológia és Röntgen laboratórium) biztosították. A gondozói, népnevelői és egészségügyi tevékenységekben a szakemberekhez egyetemisták és főiskolások, gyakorlati terepmunkások és önkéntesek is csatlakoztak.
A szócikk alapját képező dokumentum:
Intézmények társadalmiasítása módszertani útmutató
