A nyitott ház kísérlet

A szócikk szerkeszthető (közösségi) változata:
https://cskwiki.hu/pub/tarsadalmiasitas-szerkesztheto/

 

Az újkori magyar settlementet nyitott művelődési otthonnak nevezte el a két kezdeményező, Beke Pál és Varga A. Tamás (1975-től). Ez az intézmény is a settlement típusú tevékenységből, gondolatból fejlődött ki s vált a helyi önszerveződés központjává. A „nyitott ház” kísérlethez azok a művelődési otthonok és szakemberek csatlakoztak, akik úgy vélték, hogy a nép valaki által való művelése helyett – ekkor a „közösségi művelődés” vagy „közművelődés” helyett a „népművelés” kifejezés jelölte e szakmát – a közös művelődésére kell helyezni a hangsúlyt. Akik úgy gondolták, hogy a saját művelődésük tárgyában nem a tanács és nem is a szakember, hanem a helyben lakók, önmaguk a legokosabbak, hiszen ők tudják, hogy miben, mikor, kivel kívánnak művelődni. És akik bizonyosak voltak abban, hogy ez a szemlélet nem feleslegessé, hanem éppen nélkülözhetetlenné teszi őket, hiszen az emberek érdeklődésének és érdekeinek alapos megismerése és az ebbéli ismeret folyamatos megújítása révén abban és oly módon tudnak településük lakosainak partnere lenni, ahogyan az számukra megfelelő, és ekkor bizonyára fontossá is váló. E szakmai kísérletből nőtt ki a magyar közösségfejlesztés.
1984-re érlelődött meg az a gondolat, hogy nem a művelődési házon belül, hanem a település szintjén kell közösségek létrejöttét kezdeményezni. A kezdeményezők felismerték, hogy a magyar társadalom izolált emberek halmaza, melyben alig találhatók alulról jövő szerveződések, közösségek. Átélték a demokrácia hiányát. Közösségek kialakulását kell tehát kezdeményeznünk, gondolták, mégpedig azoknak a szükségleteknek a mentén, amelyeket a helyi lakosok magukénak éreznek.

A szócikk alapját képező dokumentum:

Intézmények társadalmiasítása módszertani útmutató

Ez a szócikk angol nyelven is olvasható.

A jelentés beküldéséhez bejelentkezés szükséges.