Szakmaköziség

A szócikk szerkeszthető (közösségi) változata:
https://cskwiki.hu/pub/szakmakoziseg-szerkesztheto/

 

A fogalom értelmezését segítő szócikk: A társadalmi szolidaritás kialakítása mint alapvetés

Kapcsolódó szócikkek:

A kisebb szakmai körben induló, konkrét ügyek mentén alakuló együttműködés a leginkább célravezető. Egyre gyakoribb, hogy az intézményeken belül konkrét feladatként jelenik meg a szakmaköziség elősegítése, ennek alapja viszont az emberi kapcsolatok minősége. Az a tény pedig, hogy aprófalvas településeken nincsenek helyben a szereplők (nincs iskola, óvoda, a szociális munkás, orvos, lelkész mind bejár, sőt a boltos, a postás is sokszor „mobil”, és csak átsuhannak a településen), elzárttá teszi a peremhelyzetben élőket és a kezdeményezőket. A szakemberek hiányos jelenléte és az intézmények központosítása azt a gyakorlatot teremti meg, hogy térségi szinten érdemes a tervezésbe és fejlesztő munkába bekapcsolódni, a szereplők az aprófalvas települések közötti kapcsolódási pontok mentén (mikrotérségi, járási, jegyzőségi alapon) összeszervezhetőek, és a hasonló helyzetükből fakadó problémák esetében közösségi megoldások irányába mozdíthatóak el. A közösségfejlesztési szakemberek feladata ezen érintett szakmák és intézményi képviselők megtalálása, bevonása a helyi cselekvési tervezési folyamatba, valamint, hogy olyan helyzeteket teremtsenek, amelyekben kezdeményezővé válhatnak az ott élők.

Térségi komplex fejlesztési tervek döntéshozók nélkül nem életképesek. Kik a döntéshozók? Kik azok, akik forrással rendelkeznek? Van-e a települési döntéshozóknak jövőképe a saját településükről, vagy egy térségi tervhez illesztve válhatnak működőképesebbekké a települések? Mitől lesz komplex, valóban építkező egy fejlesztési kezdeményezés, folyamat? Az együttműködési készségtől függnek leginkább a válaszok. A térségi szinten cselekvőképes szereplőknek kell egymással egyeztetniük. Területi alapon kell összehangolni a különböző szakmai megközelítéseket – gazdaságfejlesztés, környezeti fejlesztés, közlekedésfejlesztés, társadalmi célok megvalósítása, társadalmi mobilitás, humán versenyképesség, szociális ellátórendszer –, a közösségek igényére és motivációjára építve.

A legfontosabb szempontok, amelyeket a fenti megállapítások mellett mérlegelésre ajánlunk azoknak, akik peremhelyzetben lévőkkel/lévőkért, közösségi részvétellel terveznek projektet:

  • Közösségi szemlélettel rendelkezik-e a stáb?
  • Össze tud-e állni egy olyan munkacsoport, amely időt, energiát, szakértelmet nem sajnálva áldoz ezen szakaszra? A tervezési szakasz ma még ritkán finanszírozott, vagy inkább külső szakemberekre épít.
  • Vannak-e olyan szereplők, akik gondoskodnak a peremhelyzetben élők bevonásáról, tervezési szakaszba vonhatóságra való felkészítéséről?
  • Tudunk-e nyilvánosságot biztosítani a tervezésnek és eredményeinek?
  • Tudjuk-e a tervezési folyamatot cselekvési folyamatokkal támogatni, amelyek folyamatos eredményeket mutatnak fel, és segítik a szereplők részvételi motivációját?

Fel tudjuk-e dolgozni, hogy nincs elkészült terv, nincs vége a folyamatnak, állandóan dolgozni kell rajta, alakítani szükséges az eredmények, a közösségi tervezésbe bevont érintettek fejlődése mentén, kivárva a következő lépéseiket, és a külső, előre meg nem határozható körülményeket? Tehát tudjuk-e, hogy a közösségi tervezés maga a közösségfejlesztés?

A szócikk alapját képező dokumentum:

Esélyegyenlőségi módszertani útmutató

Ez a szócikk angol nyelven is olvasható.

A jelentés beküldéséhez bejelentkezés szükséges.