Társadalmiasított intézmények a tevékenységek szintjén [szerkeszthető]

A szócikk lektorált, nem szerkeszthető változata:
https://cskwiki.hu/tarsadalmiasitott-intezmenyek-a-tevekenysegek-szintjen/

 

A szócikk értelmezéséhez először mindenképpen ajánlatos elolvasni a Társadalmi részvétel skálája című szócikket.

Közösségi művelődési intézmények

A közösségi művelődés keretében megvalósuló, részvételre lehetőséget adó, kultúraközvetítő, -szervező, -fejlesztő, -nemesítő tevékenység teljes körűen nyitott a társadalmiasítási folyamatok beépítésére, mind a közösségfejlesztés és a közösségeket fejlesztő egyéb folyamatok, mind az iskolán kívüli tanulási alkalmak, mind a rendezvények, események szervezése terén.

 

Egy jó példa: a helyi értéktár bizottság

A kulturális törvényben szereplő „a , hagyományainak feltárása, megismertetése, a helyi művelődési szokások gondozása, gazdagítása” tevékenységcsoport kapcsán a helyi értéktár bizottság felállítása, működtetése esetére mutatjuk be a társadalmiasítás lehetséges módjait.

 

A társadalmi részvétel szintjei a hagyományok és helyi értékek példáival
A társadalmi részvétel szintjei a hagyományok és helyi értékek példáival

 

Az egyes példák, eszközök kapcsán az alábbi szempontokat tartjuk megfontolandónak, alkalmazandónak:

  • Az intézmény hírcsatornáin tájékoztatjuk a lakosságot az értékek gyűjtéséről, a törvény meglétéről (2012. évi XXX. törvény a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról), plakátok, szóróanyagok, tájékoztató kiadványokat juttatunk el hozzájuk.
  • Fórumot, kerekasztal-beszélgetéseket hívunk össze, ahol a tájékoztatást követően várjuk a bevonandók ötleteit, javaslatait az értékek gyűjtésére, bemutatására. Kölcsönös információcsere következményeként születnek újabb találkozók, esetleg egy-egy népszerűsítő rendezvény, melyet a meglévőkhöz kapcsolunk. Ha van a településen hagyományőrző csoport (hímzők, fafaragók, néptáncosok stb.), a már bejáratott rendezvényükhöz kérjük a segítségüket, hogy egy kis tájékoztatást adjanak a saját tagjaiknak, segítőiknek a lehetőségről. Figyeljünk azonban arra, hogy a helyi értékek köre bár közöttük a néphagyományok kiemelt helyet foglalnak el – bővebb a népművészetnél, a népi hagyományoknál, e körbe beletartozhat egy újkori szokás, egy újnak számító épület, egy pár tíz éves, de településünk számára meghatározó közösség
  • Interjúk: Megkeresve a településen lévő olyan személyeket, akik helyismerettel, nagy kapcsolati tőkével rendelkeznek, a feltáró munkába bevonjuk. Nagy lehetőség, hina már működik a településen olyan kisközösség, csoport, mely a hagyományőrzéssel, helytörténettel foglalkozik. Hívjuk őket a munkánk népszerűsítésére és kapcsoljuk a rendezvényeikhez az értékeink népszerűsítését. (Pl: hagyományőrző együttesünk műsora mellé szervezzünk egy kis kiállítást – fotó, viselet stb, azaz bármi kapcsolható témában). Bevonjuk egymás munkáját, és közös egyeztetés, közös döntések alapján tervezzük és valósítjuk meg a programot. Még a mi felelősségünk minden, de a bevonandók visszajelzést kell, hogy kapjanak a közös döntések alapján való megvalósulásról. (Karácsony esti települési est: fellépnek a helyi szervezetek, de egyikük javaslata az volt, hogy az est végén batyus vendéglátás legyen. Megvalósul, majd visszajelezzük a batyus fogadás tapasztalatait.)
  • Kezdeményezzük, hogy intézményben működjön a Helyi Értéktár Bizottság. A személyek, szervezetek közös konzultációk, értékelő klubok folyamán dolgoznak az értékek feltárásán. Mindenki a saját profiljának megfelelően nyújthatja a legtöbbet. A bizottság szakmai és technikai segítséget nyújt a gyűjtő, gondozó munkához. Nem elképzelhetetlen, hogy egyik szervezet vagy kis közösség felvállalja a javaslattételi lapok gondozását. Legyenek a partnereink, adjuk át ezt a feladatkört nekik: felelnek a dokumentumok elkészítésében való segítségért, döntés és visszajelzés marad a Helyi Értéktár Bizottságnál. (Ismét jelen van a jogszabályi háttér: a törvény rendelkezik az értékek gyűjtésének szakmai módjáról is. Fel nem hatalmazott szervezet nem fogadhat be javaslattételi lapot, csak az értéktár bizottság!)
  • A közös döntések folyamán az értékek kezelése, gyűjtése átadódik partnereinek hatókörébe. Munkájukba – a szakmai kritériumok betartása érdekében – megfelelő szakembereket (régész, néprajzos, természettudós stb.) vonnak be. A Helyi Értéktár Bizottság tagjai közt partnereinek képviselői is jelen vannak: a magyar nemzeti értékek és a hungarikumok gondozásáról szóló 114/2013. (IV. 16.) Korm. rendelet értelmében a bizottság legalább 3 tagból áll, de amennyiben pl. 6 tagú testületet alkotunk, akkor abban lehet 1 fő önkormányzati képviselő, 2 fő vállalkozó és 3 fő civil szervezeti képviselő.

 

Muzeális intézmények

Az alábbi táblázat a muzeális intézmények azon tevékenységeire vonatkozik, amelyek terén a társadalmiasítás lehetősége és szükségessége nyilvánvaló és a vonatkozó jogszabályok is megengedik, lehetővé teszik. A muzeális intézményeknek vannak azonban olyan feladataik is, amelyek esetében a jogszabályok szűkebbre szabják, erősen korlátozzák a társadalom, a közösség, a felhasználók bevonását. Ám valószínűsíthetően ezeken a területeken sem teljesen lehetetlen ez.

Egy jó példa: kiállítások

A muzeális intézmények kiállítási tevékenysége kapcsán a társadalmiasítás alábbi módjait tartjuk lehetségesnek

A társadalmi részvétel szintjei a kiállítás szervezésének példájával
A társadalmi részvétel szintjei a kiállítás szervezésének példájával

 

Az egyes példák, eszközök rövid ismertetése:

  • Zsidó Múzeum 100 év 100 tárgy kiállítása: az új állandó kiállítás építése, tervezése során a múzeum vezetője rendszeres beszélgetéseket hirdetett, ahol a hitközség és más érdeklődők előtt feltárta, megvitatta az éppen aktuális kérdéseket. A „100 év 100 tárgy” című tárlat tárgyai eközben egy egyszerű nyomtatványon már megtekinthetők voltak a falakon. A közösség felkészülhetett a minden szempontból szokatlan kiállításra, hozzáadhatta saját tudását.
  • Reykjavík, Izlandi Nemzeti Múzeum: a Nemzeti Múzeum birtokába került egy fotográfus hagyatéka, aki az országban több helyen fényképezett hivatalos és családi rendezvényeken. A múzeum kiállította a falra a képeket, és bárki egy cetlire felírhatta, ha felismert valakit a fotókon, meg tudta határozni a helyszínt, az évszámot, az eseményt. Alapvetően a múzeum az egyik legfontosabb muzeológiai feladatba vonta be közösségét.
  • Néprajzi Múzeum Kő kövön kiállítása: az átfogó, a vidéki zsidóság életmódját bemutató kiállításban budapesti középiskolások állítottak ki egy-egy tárgyat a család emlékei közül, és ahhoz részletes magyarázatot is fűztek. Az ő tárgyaikhoz a kiállítás létrehozói is hozzátették a maguk „csomagját”, nem feltétlenül a családi kötődés, inkább az érdeklődés, az érzelmi érintettség töredékeit. Így, ezzel a vallomásteremmel kiegészülve nem csupán egy letűnt kultúra jelent meg a látogató előtt, hanem a több mint négyszázezer, halálba vitt ember egy-egy történetét – tudatosan vagy sem – a sajátjaként vihette tovább. A falon olvasható kérdéseket, fogalmakat ugyancsak a diákok tették fel, amelyek közül többen diák-tárlatvezetőként dolgoztak a kiállítás végéig. Az ő sajátos perspektívájuknak köszönhetően a kortársak sokkal jobban tudtak azonosulni a témával.
  • Pásztói képek kiállítás: Pásztó 1984-ben kapott újra városi rangot. Ezt megünnepelendő a Pásztói Múzeum 2014-ben közösségi kiállítást rendezett a város elmúlt harminc évének pillanatait megörökítő fotókból. Közösséginek nevezhetjük a kiállítást, mert a bemutatott anyagot a több mint másfélezer tagot számláló Pásztói emlékeink Facebook-csoport gyűjtötte össze, válogatta szét. Közösségi azért is, mert a kiállított fotókon szereplők és a helyszínek azonosításában a közösségi oldaltól függetlenül is sokan részt vettek. A munkát a Pásztói Múzeum koordinálta, itt történt a képek digitalizálása is. A program az intézmény és a közösség együttműködésével, kis költségvetéssel valósított meg múzeumi alapfeladatot: kulturális javak kiállításon történő bemutatását. A program nem érzékeny a település típusára, az intézmény fenntartójára, a koordináló intézmény méretére, sőt típusára sem, nemcsak múzeumok, de más kulturális közintézmények is megvalósíthatják.

Könyvtárak

Egy jó példa: a könyvtár megfelelő elérhetősége: rugalmas nyitvatartási idő, fogyatékossággal élők számára is elérhető szolgáltatások

A könyvtárak nyitvatartási időre vonatkozó döntése, döntései kapcsán a társadalmiasítás alábbi módjait tartjuk lehetségesnek.

A társadalmi részvétel szintjei a rugalmas nyitva tartás példájával
A társadalmi részvétel szintjei a rugalmas nyitva tartás példájával

 

Az egyes példák, eszközök rövid ismertetése:

  • Kitelepülések: számos könyvtár hozott létre itthon ún. könyvtári kitelepüléseket, amely során közelebb kívántak kerülni a potenciális olvasóikhoz: pl. balatonfüredi, keszthelyi strandkönyvtár; az egri Bródy Sándor könyvtár 2012 óta pláza könyvtárat üzemeltet az Agria Park első emeletén, amely minden hétvégén, vasárnap is 10-16 óra között várja a látogató
  • Igazodás a helyi piaci napokhoz: kisvárosokban és falvakban nagy jelentőséggel bírnak, és sok vásárlót vonzanak a helyi piacok. Amennyiben a piac a könyvtár közelében található, érdemes a könyvtári nyitva tartást a piachoz igazítani. Sok ember szereti egyszerre elintézni az ügyeit, így nagyobb valószínűséggel térnek be a könyvtárba is ebben az idősávban.
  • A könyvtár használatának bemutatása jelnyelvi tolmácsolással: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján elérhetővé tettek egy jelnyelvi tolmácsolással készült kisfilmet a siket használók tájékoztatása céljából.
  • Hangos könyvtárhasználati szabályzat: A kecskeméti Katona József Könyvtár szolgáltatása vak és gyengénlátó használóik számára készült. A kisfilm az aktuális könyvtárhasználati tudnivalókat ismerteti22.

A saját intézményi honlapon partnerszervezetekre mutató linkek elhelyezése és elérésük biztosítása: a kecskeméti Katona József Könyvtár az egyenlő esély biztosítása a könyvtárhasználathoz oldalán A Lapról Hangra portálra mutató linket szerepeltet. A Lapról Hangra portált az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány működteti.

A szócikk alapját képező dokumentum:

Intézmények társadalmiasítása módszertani útmutató