Nyitottság [szerkeszthető]
A szócikk lektorált, nem szerkeszthető változata:
https://cskwiki.hu/nyitottsag/
A társadalmiasításnak összesen 4 kritériuma van intézményi oldalról. Amennyiben ezek együttesen érvényesülnek, akkor optimálisan társadalmiasítottnak, amennyiben csak elemeiben érvényesülnek akkor, minimálisan vagy közepesen társadalmiasítottnak tekinthetünk egy intézményt.
Nyitottság
Az open szemlélet, az open kezdeményezések térhódítása megjelenik az élet jó néhány területén – gondoljunk pl. a Wikipédiára, amely egy nyitott rendszerű, bárki által szerkeszthető és elérhető tudásbázis. Ez a tendencia a kulturális intézményeket működési módjukban lényegileg érinti. A „nyílt” működési mód egyik fő szempontja – az intézmények esetében – hogy a polgárok részéről történő bármiféle kezdeményezés esetén az intézménnyel valamilyen jogviszonyban állók – a portástól az igazgatóig – befogadó szemlélettel élnek. A személyes, ügyfélközpontú megközelítés kulcskérdés ebben az esetben. „Személyes”, hisz mindannyian mások vagyunk, ezért mindenkit másként kell megközelíteni. Az „ügyfélközpontú” megközelítéssel nem azt sugalljuk, hogy „a lakosság minden óhaja parancs”, hanem arra utalunk, hogy megvizsgáljuk az igények mögött meghúzódó tartalmakat, és résztvevőinket, látogatóinkat, használóinkat együttműködő partnernek tekintjük, akikkel közösen keressük a lehetséges megoldásokat. A cél az, hogy megtaláljuk az összes fél számára megfelelő perspektívát, és ezeket meg is valósítsuk.
A társadalmiasítottan működő munkatársainak szakmai profiljában karakteressé kell tenni az animátori jegyeket, a résztvevők, látogatók, intézményhasználókkal való viszonyban a „nekik” helyett a „velük” való tevékenységek, azaz a támogatás, az ösztönzés a kívánatos szakmai magatartás.
Az animáció latin eredetű szó, jelentése: életet önt valamibe, lelkesít, buzdít. Ennél fogva animálni annyit jelent, mint lelket önteni egy
A nyitottság része az is, hogy az ekként működő intézmények a mindennapokban a formális szabályok mellett (nem helyett) egy rugalmas, informális szabályozást követnek, amellyel a sokszor nem életszerű, merev intézményhasználati szabályokon lépnek túl. Az ösztönös emberi természet azonban óvatos, megpróbál ellenállni a változásoknak. Ez az ellenállás jellemzően éppen azoknak a körében a legerősebb, akiket a változás leginkább érint. A változások sikeres bevezetésére a vállalati menedzsment területén használt ún. Kotter modell nyolc lépése a kulturális intézmények esetében is járható út lehet:
A fenti folyamat is hozzásegíthet minket ahhoz, hogy bekövetkezzen a kívánt változás: a szokások hosszabb távon épüljenek be a formális szabályokba.
A szócikk alapját képező dokumentum: