Helyzetfeltárás – társadalmi tőke [szerkeszthető]

A szócikk lektorált, nem szerkeszthető változata:
https://cskwiki.hu/helyzetfeltaras-tarsadalmi-toke/

 
Fogalma:

A társadalmi tőke – közösségi felfogásban – közösségi erőforrás: a társadalmi szerveződés azon jellemzőinek összessége, amelyek biztosítják a közös haszon érdekében végzett koordinációt, kooperációt, kommunikációt. A legfontosabb ilyen jellemzők a hálózatok (kötelékek, kapcsolatok), a normák (az általános kölcsönösség normái) és a bizalom. Minden közösség, szomszédság, település (de egy régió és egy társadalom is) jellemezhető a társadalmi tőke egy bizonyos szintjével. A társadalmi tőke jelentősége abban áll, hogy azokban a „közegekben”, ahol a társadalmi tőke szintje magas, jól működik a demokrácia, fejlődik a gazdaság – és jól érzik magukat az emberek.

A társadalmi tőke mérése:

A társadalmi tőke mérésére kérdőíves megkérdezést használnak. Az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatala rendszeresen végez társadalmi tőke kutatásokat, melyekhez az alábbi dimenziókat azonosította:

  • társadalmi részvétel („social participation”, pl. részvétel szabadidős klubokban, vallási tevékenység),
  • társadalmi hálózatok és társadalmi támogatás (pl. a rokonokkal, barátokkal vagy szomszédokkal való találkozás, beszélgetés gyakorisága; elégedettség az élettel)
  • kölcsönösség és bizalom (pl. bizalom a hozzád nem hasonlók iránt; a közös értékrend érzékelése),
  • állampolgári részvétel („civic participation”: részvétel a helyi ügyekben, a helyi ügyek befolyásolására való képesség, az intézmények iránti bizalom),
  • a lokalitás megítélése (pl. a helyi infrastruktúra megítélése; félelem a bűnözéstől).

A helyzetfeltárás során a társadalmi tőke mérését tehát az alábbi területeken végezzük: kapcsolatok, részvétel, bizalom.

  1. Kapcsolatok

Az egyének kiterjedt kapcsolatai, a helyi közösség sűrű kapcsolathálója, a jó szomszédsági kapcsolatok komoly erőforrást jelentenek a településnek. A kapcsolatoknak a nyilvános kommunikációban betöltött szerepéről korábban már írtunk, itt az együttműködés, a közös cselekvés potenciálját emelnénk ki.

A kapcsolatoknak itt az intézményi – szervezeti szintje is megjelenik, hiszen a helyi szereplők közötti kapcsolat és esetleges együttműködés tovább növeli a települési erőforrásokat.

Mérése:

Az egyének kapcsolati tőkéje és közösségi, illetve szomszédsági beágyazottsága a társadalmi tőkének az a területe, amelyet a helyzetfeltárás során a mentor nem tud felmérni.

A civil szervezetek, intézmények, egyházak, helyi vállalkozások közötti kapcsolatokra azonban az interjúk során rá lehet kérdezni, így megtudhatjuk, hogy

  • Van-e fóruma a helyi szereplők közötti egyeztetésnek, az esetleges együttműködések megbeszélésének? Amennyiben igen, ki szervezi ezeket? Milyen szinten képviseltetik magukat a részt vevő intézmények, szervezetek? Milyen arányban vesznek részt?
  • Van-e együttműködés a helyi szereplők között? Ha igen, milyen területeken: közös pályázatok, programok, szolgáltatások, érdekképviseleti fellépés, esetleg egyes emberek, családok támogatása esetén?

A társadalmi tőke szempontjából nem az a fontos, hogy egy-egy intézmény, szervezet milyen kapcsolati tőkével rendelkezik. Az a meghatározó, hogy milyen kapcsolatháló rajzolódik ki ezen szereplők között, vagyis, hogy milyen kapcsolatban vannak egymással ezek a szereplők, és milyen területeken működnek együtt.

Javaslat az országos kérdőíves felmérésre: A helyi nyilvánosság mérése kapcsán is ajánlottuk, hogy az egyéni kapcsolatrendszer felmérése legyen része a kutatásnak. Ez a társadalmi tőke mérése szempontjából is fontos.

Javaslat a lakossági interjúkra: a közösség(ek)hez tartozásra, a szomszédsági kapcsolatok minőségére is érdemes lehet rákérdezni az interjúkban. Ez a témakör egyébként a közösségi felmérésekben is meg szokott jelenni.

  1. Részvétel

A kapcsolatokon túl fontos a részvétel, a cselekvés szintje. A cselekvők magas aránya, a cselekvés területeinek sokszínűség, a közügyekre is kiterjedő részvétel komoly erőforrást jelentenek a településnek. (Meg szoktuk különböztetni a helyi (köz)ügyekben való cselekvést jelentő állampolgári részvételt a cselekvés más formáit tartalmazó társadalmi részvételtől.)

Mérése:

Amit a részvételről a helyzetfeltárás során a mentor mérni tud, arról a helyi nyilvánosság mérése kapcsán már írtunk.

Javaslat az országos felmérésre: az állampolgári részvétel mérésére az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatala kidolgozott kérdéseket, melyek magyar adaptációja megtörtént: az állampolgári részvétel kérdőíves kutatásának van már hagyománya Magyarországon, érdemes erre vonatkozó kérdéseket átvenni a kutatásban.

Javaslat lakossági interjúkra: Az interjúk a részvételre ösztönöznek – legkésőbb az erre vonatkozó harmadik kérdés kapcsán ki szokott derülni, hogy a megkérdezett miben vesz részt. A közösségi felmérésekbe is be szoktak tenni a részvételre vonatkozó kérdéseket.

  1. Bizalom

Bizalmi közegben az emberek jól érzik magukat, és jónak ítélik meg környezetüket is. A bizalom forrása a kapcsolatok és az együttműködés, és hatása jóval túlmutat a személyes kapcsolatokon. A bizalom „tárgya” alapján egy általános bizalomról (mennyire lehet megbízni az emberekben), valamint az intézményekkel kapcsolatos (rendőrség, önkormányzat, civil szervezetek stb.) közbizalomról szoktak beszélni. A bizalomhoz szokták sorolni azt is, hogy az emberek mennyire bíznak abban, hogy mások betartják-e az írott és íratlan szabályokat (illetve a szabályok be nem tartását mennyire ítélik el, valamint, hogy ők maguk betartanák-e a szabályokat, normákat adott helyzetben).

Mérése:

A bizalom minden fajtájának mérésére a kérdőíves felmérés a bevett gyakorlat, a helyzetfeltárás során a mentor nem tudja mérni.

Javaslat az országos felmérésre: a bizalom minden fajtájának mérésére nemzetközi szinten egységesen használt kérdőíves kérdések vannak, ajánlatos lenne ezeket a kutatásban használni.

Javaslat a lakossági interjúra: A közösségi felmérés kérdőívében szoktak szerepeltetni a közbizalomra vonatkozó kérdéseket.
 
A szócikk alapját képező dokumentum: Közösségfejlesztői folyamatok mérése-értékelése módszertani útmutató