Önkéntesség

A szócikk szerkeszthető (közösségi) változata:
https://cskwiki.hu/pub/onkentesseg-szerkesztheto/

Az Önkéntes Központ Alapítvány meghatározása az önkéntesség fogalmára a következő:

“Az önkéntesség olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes tevékenység közvetlen anyagi haszonnal nem jár annak végzője számára, továbbá az önkéntes nem helyettesíti a fizetett munkaerőt. Az önkéntes nem elsősorban saját családjának segít, munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében. A tevékenység megvalósulhat non-profi , civil szervezet, vagy állami intézmény, ritkább esetben for-profit szervezet (cégek, vállalkozások) keretein belül. Előnye, hogy elősegíti a társadalmi beilleszkedést, hozzájárul a szegénység, a kirekesztődés csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz. Az önkéntesség segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében.” [1]

Hagyományos önkéntesség

“A világi vagy polgári önkéntesség Amerikában, Nyugat- és Kelet-Európában is a városiasodással és a polgárosodással párhuzamosan kapott egyre nagyobb társadalmi szerepet. Az önkéntességnek ez a korai, vagy hagyományos típusa főként adományozáson, jótékonykodáson alapult. Ezeket a tevékenységeket akkor is, és jelenleg is főként a már családdal, és/vagy felnőtt gyermekekkel rendelkező, középkorú, vagy idősebb nők végzik, az alaptevékenységekhez a ruhaosztás, az ebédosztás, a különböző segélyprogramok, illetve a véradás tartoznak. Számos önkéntes vallási indíttatásból, a szolidaritás, vagy más személyes érték mentén, a szegényebbeken való segítés szándékával végzi ezt a tevékenységet. Ez az önkéntesség a hagyományos társadalmi értékekhez kötődik, a szegényekről való középosztályi gondoskodáson, a humanitárius társadalmi szerepvállaláson, a szolidaritáson alapul.” [2]

Új típusú önkéntesség

“A tudásalapú, információs társadalomra jellemző társadalmi értékek állnak a középpontban. Az önkéntességnek ebben a típusában a szaktudás, a gyakorlati tapasztalat megszerzése, a megszerzett tudás megőrzése, az élethosszig tartó tanulás elvárásának való megfelelés kerülnek előtérbe … (…) (…) …motivációját tekintve pozitív értelemben elsősorban érdekalapú, hiszen a fiatalokat elsősorban a tudás megszerzésének vágya, a kreatív, innovatív tevékenységek vonzzák, és nem a jótékonyság polgári értékeken alapuló eszméje…” [3]

Történeti háttér – Európa

Az Önkéntesek Nemzetközi Éve (2001) óta különösen sok anyag foglalkozott ENSZ és európai uniós szinten az önkéntesség definíciós kérdéseivel. E sokszor absztrakt fogalommeghatározások és stratégiák segítettek a helyi döntéshozóknak értelmezni a terület jelentőségét. Ország szintű fejlesztési tervek kidolgozásához, továbbá helyi támogatások vagy konkrét programok elindításához járultak hozzá ezek az információk.

 

  • Az Európai Unió Bizottsága által 1997-es Amszterdami szerződés paragrafusában megfogalmazott deklarációja szerint: “a Bizottság méltányolta az önkéntes szolgáltatási tevékenységek hozzájárulását a társadalmi szolidaritáshoz, különös tekintettel a tapasztalatok és az információk cseréjére, valamint a fiatalok és az idősek részvételére az önkéntes tevékenységekben.” [4] Az önkéntesség tipizálására ekkor kerül sor, mely szerint a dokumentum megkülönböztette az önkéntesség formális, vagyis szervezeten keresztüli, és az informális, vagyis közvetlenül az egyének számára nyújtott önkéntesség típusát. A következő említésre méltó dokumentum a 2004-ben, az Európai Bizottság munkatársai számára írt munkaanyag. Bartal Anna Mária és szerzőtársa elemzése szerint [5] a munkaanyag a fiatalok önkéntes tevékenységének erősítésével foglalkozott egy előzetes felmérés alapján. Ebben az önkéntes szolgáltatás fogalma különvált az önkéntes tevékenység definíciójától. Eszerint önkéntes tevékenységnek tekinthető minden önkéntes jellegű elkötelezettség. Az önkéntes tevékenységet úgy jellemzi a munkaanyag “mint amely nyitott mindenki számára, nem fizetett, saját akaratból végzett, nemformális tanulási keretek között megvalósuló önképző-önfejlesztő tevékenység, amely hozzáadott szociális, társadalmi értéket képvisel. Az önkéntes szolgáltatás – az önkéntes tevékenység részeként – olyan pótlólagos és addicionális ismérvekkel rendelkezik, mint: a rögzített időtartam, a világos feladatok, tartalmak, célok, struktúrák és keretek. Az önkéntes szolgáltatást végzőket megfelelő társadalmi-és jogvédelem illeti meg” [6]. Az önkéntes tevékenységet az informális, míg az önkéntes szolgáltatást a formális típussal azonosította a dokumentum.
  • Európai Gazdasági és Szociális Bizottság [EGSZB] 2006-os dokumentuma: “Az önkéntes tevékenység: szerepe az európai társadalomban és kihatásai” [2006/C 325/13] [7] dokumentum definíciója a következő: önkéntes tevékenységre jellemző, hogy mindenki számára nyitott, nem fizetett, önkéntesen vállalt, nevelő jellegű (a nemformális tanulás típusába sorolható) és hozzáadott szociális értékkel rendelkezik. A Bizottság felhívta a figyelmet többek között az “európai szintű, megbízható és összevethető számadatok szükségességére az önkéntes tevékenység mértékéről, jelentőségéről és társadalmi gazdasági értékéről” [8], hozzátéve, hogy minden EU-tagállam statisztikai hivatalának rendelkeznie kellene erre vonatkozó adatokkal. Fontosnak tartja a Bizottság az egységes definíció alkalmazását, de megjegyzi, hogy célszerű az önkéntességnek tágabb értelmezést adni, annak színes megjelenési formái miatt. Az Önkéntesség Európai Éve keretében nemzetközi összefogás eredményeként létrejött, önkéntesség értékének mérésre az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) is hatással volt, amennyiben a Központi Statisztikai Hivatal a világban másodikként indította el a reprezentatív lakossági önkéntességre vonatkozó felmérését. Ennek eredményeképpen 2012-ben [9] majd 2016-ban [10] is részletes beszámoló jelent az önkéntesség hazai léptékére vonatkozóan.
  • Magyarországon 2005-ben, jogszabályi szinten [11] kerültek meghatározásra a közérdekű önkéntes tevékenység alapvető szabályai. A törvény alapján önkéntes lehet minden 10. életévét betöltött személy, amennyiben korának, fizikai-lelki és szellemi állapotának, képzettségének megfelelő tevékenységet végez. Önkéntes tevékenységnek csak az számít, amit valaki a köz javára, tehát nem saját maga vagy családja érdekében, közvetlen ellenszolgáltatás nélkül végez. A törvény kizárja a for profit szervezeteknél végezhető önkéntes tevékenység lehetőségét.
  • Nem sokkal később, az Európai Tanács – az Európai Bizottság javaslatára – 2011-et az Önkéntesség Európai Évének [The European Year of Volunteering] nyilvánította [12]. Tette ezt tíz évvel az ENSZ 2001-es Önkéntesek Nemzetközi Éve [The International Year of Volunteers] után.

Történeti háttér – Magyarország

A mai értelemben vett önkéntesség előfutárának tekinthetjük a felvilágosodás eszmekörének hatására, a 18. század végén létrejött önszerveződő közösségeket, egyesületeket (olvasókörök, diáktársaságok). A közös szórakozás jegyében, elsősorban a városokban (de később a falvakban is nagy számban) megjelenő szervezeteket a tagjaik tartották fenn. Állami szabályozás híján, az önrendelkezés és a reformeszmék beágyazódásának sajátos formájaként feltűnő szervezetek aztán rohamosan szaporodtak a reformkorban. Az alapításukat első ízben (európai viszonylatban is igen korán!), az 1868. évi 44. törvénycikk szabályozta, és ennek hatására tíz évvel később már csaknem 4000 egyesület működött. A két világháború között a működésük céljában is rendkívüli változatosságot (kultúra, sport, érdekvédelmi, ifjúsági) mutató egyesületek száma már meghaladta a 14 ezret. Az 1945 után berendezkedő diktatórikus hatalom fokozatosan számolta fel az önszerveződés formáit az ötvenes évek végére, lényegében teljesen megszüntetve azokat. A rendszerváltás előtt közvetlenül (1989) nyílt lehetőség ismét civil szervezetek alapítására. A 2001. évet az ENSZ az önkéntesség nemzetközi évének nyilvánította, mely keretében elindult az önkéntesség fejlesztésének tudatos átgondolása. 2002-ben jött létre az Önkéntes Központ Alapítvány (ÖKA), mely a hazai önkéntesség átfogó fejlesztését tűzte ki. Három évvel később megszületett a 2005. évi LXXXVIII. törvény a Közérdekű önkéntes tevékenységről, amely az önkéntes feladatellátást szabályozza a mai napig is. Az ÖKA 2006-ban jelentette meg A magyarországi önkéntesség fejlesztési stratégiája 2007–2017 c. dokumentumot [13], mely a terület fejlesztési feladatainak átfogó összefoglalását adta.

Magyarországon – időben egybe esve az ország európai elnökségével – nagyon fontos hatása volt az Európai Évnek, mely főképpen az önkéntesség presztízsének emelkedésben és társadalmi szintű elfogadottságban mutatkozott meg.

 

Az Európai Év keretében foganatosított fontos kormányzati lépések közül az alábbi kettőt emeljük ki:

 

  • Magyarország Nemzeti Önkéntes Stratégiája 2011-2020 előkészítése: Magyarország Kormánya – Európában az elsők között – tízéves stratégia elfogadására szánta el magát a civil szervezetek, illetve az Év Nemzeti Bizottsága javaslata alapján. E stratégia több prioritási és intézkedési tengely mentén foglalja össze a hazai önkéntesség fejlesztésére vonatkozó teendőket 2020-ig bezáróan.
  • A dokumentumban megfogalmazzák, hogy “az önkéntesség olyan tevékenység, amelyet a személy szabad akaratából, egyéni választása és motivációja alapján, a pénzügyi haszonszerzés szándéka nélkül végez más személy, személyek vagy a közösség javát szolgálva. Sajátos értékeket hordoz magában, amely megkülönbözteti a fizetett munkától. Önmagában jó és értékes, egy mód, mellyel képessé tehetjük az állampolgárokat, hogy aktív szerepet vállaljanak mind tágabb földrajzi, mind szűkebb érdekközösségekben, mely egyidejűleg hasznos a támogatásra szorulóknak és az önkéntes munkát végzőknek is. Az önkéntesség az egyik eszköze az esélyegyenlőség fejlesztésének, hozzájárul a szegénység, a kirekesztődés csökkentéséhez és a foglalkoztatottság növeléséhez, segíthet a munkanélküliek munkaerőpiacra történő visszatéréséhez, de nem helyettesítheti a fizetett munkaerőt” [14].
  • Iskolai Közösségi Szolgálat (IKSZ) bevezetése. Magyarországon a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről rögzítette az 50 órás közösségi szolgálat feladatait. A közösségi szolgálat fogalmát és intézményét bevezetve, a segítő tevékenységet az érettségi bizonyítvány kiadásának feltételéhez kötötték.

Nemzetközi kitekintés

Múzeumi önkéntesség

Európa térképére tekintve nem olyan meglepő, hogy Szlovéniában, Romániában, Magyarországon, Lettországban és Oroszországban csak az 1990-es években kezdődött az önkéntesek szervezésének formalizálása. A kelet-közép- európai múzeumok időben le vannak maradva angolszász társaikhoz képest: a szentpétervári Hermitage 2003-ban, a budapesti Szépművészeti Múzeum 2006-ban indította útjára Önkéntes Programját. Ez a tendencia az angolszász országokban évtizedekkel korábban elkezdődött: 1977-ben a londoni Tate Britainben, 1978-ban a chicagói Field Múzeumban, 1984-ben a New York-i MOMA-ban, 1989-ben a londoni British Múzeumban.

Könyvtári önkéntesség

Csehországban a könyvtárak 36%-a rendelkezik tapasztalatokkal az önkéntesek vonatkozásában. A könyvtárak háromnegyede fogadna önkénteseket, többségük betanítana bizonyos tevékenységeket számukra, egynegyede jogi szabályozást igényelne. Egyetlen könyvtár sem véli azt, hogy az önkéntesek jelenléte degradálja a könyvtárosi hivatást. A felmérések alapján nem egyértelműek az önkéntesek alkalmazásának lehetőségei. Az esetek többségében a könyvtárak csak kisegítő tevékenységekre (pl. másolás) vagy takarításra vennének igénybe önkénteseket. A cseh könyvtárakban az önkéntes munkával kapcsolatos lehetőségek korlátozottak. Léteznek jó példát mutató könyvtárak, de az alkalmazás hiánya sokszor szűklátókörűséggel és elégtelen menedzseri ismeretekkel társul [15]. Az angol közkönyvtárakban az önkéntesek bevonása nem új jelenség. 15 könyvtárvezető Delphi vizsgálatának eredményei alapján, a vélemények széles skálán mozognak. A válaszadók az önkéntesek bevonását általában jónak találják, mellyel javíthatók a szolgáltatások, és segítik a közösség bevonását is, azonban számos aggályt is felvetnek. Az aggodalom főleg akkor merül fel, ha az önkénteseket a fizetett alkalmazottak helyettesítésére, nem pedig a szolgáltatások javítására használják. További gondot jelent a szolgáltatások minősége, az önkéntesek bevonásának értelme és a települések kapacitása is [16].

Közösségi művelődési önkéntesség

Franciaországban az 1901-es egyesületi törvény alapján egyesületi formában működnek a művelődési és ifjúsági házak, melyek közösségi központként funkcionálnak. A több mint egy évszázados „modell” alapján a 66 millió lakos mintegy 1,3 millió egyesületből választhat, így közel 20 millióan dolgoznak önkéntesként Franciaországban. Az önkéntesség formája és tartalma folyamatosan változik, az önkéntes szerepvállalást a körülöttünk levő világ igényei alakítják. A Művelődési és Ifjúsági Házak Szövetsége az önkéntesek részére képzéseket indít, mely képzések megyei, regionális és országos szinten támogatottak. Az egyesületi életbe a fiatalabb korosztályt is próbálják bevonni, így lehetőség van 16 év alatt is egyesületet indítani, s bár ezen szervezetek nem rendelkeznek még minden jogkörrel, de fontos állomásai az ifjúság demokratikus fejlődésének. Franciaországban a hosszú távú önkéntes munka során szerzett munkatapasztalat beszámítható képzettséget is eredményezhet, ha valaki ezt egy tudományosan megalapozott, szakdolgozatszerű munkában is összegzi [17].

Irodalomjegyzék:

[1] Önkéntes Központ Alapítvány: Mi az önkéntesség? Budapest: http://www.onkentes.hu/cikkek/mi-az-az-oenkentesseg
[2] Czike Klára és Bartal Anna Mária Nonprofit szervezetek és önkéntesek – új szervezeti típusok és az önkéntes tevékenységet végzők motivációi c. 2004-ben publikált kutatása alapján.
[3] Czike Klára és Bartal Anna Mária Nonprofit szervezetek és önkéntesek – új szervezeti típusok és az önkéntes tevékenységet végzők motivációi c. 2004-ben publikált kutatása alapján.
[4] Bartal A. M., Saródy Z.: Körkép – az önkéntesség helyzete és szerepe az Európai Unió egyes tagállamaiban az önkéntesmotivációs kutatások tükrében. In: Civil Szemle, 2010. 2. sz. 22-42. Budapest: Civil Szemle Alapítvány. http://volunteermotivation.hu/downloads/3.pdf (utoljára megtekintve: 2018. 04. 27.)
[5] uo.
[6] uo.
[7] Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény: Az önkéntes tevékenység: szerepe az európai társadalomban és kihatásai (2006/C 325/13). http://epa.oszk.hu/00800/00877/01043/pdf/00460052.pdf (utoljára megtekintve: 2018.04.27.)
[8] uo.
[9] Váradi, R. (f. szerk.): Önkéntes munka magyarországon: A Munkaerő-felmérés, 2011. III. negyedévi kiegészítő felvétele. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/onkentesmunka.pdf (utoljára megtekintve: 2018.04.27.)
[10] Az önkéntes munka jellemzői. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, 2016. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/onkentes.pdf (utoljára megtekintve: 2018.04.27.)
[11] 2005. évi LXXXVIII törvény. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0500088.tv (utoljára megtekintve: 2018.04.27.)
[12] Perpék É.: Önkéntesség és közösségfejlesztés, 2012 (doktori disszertáció). Budapest, Corvinus Egyetem
[13] Czike K., F. Tóth A.: A magyarországi önkéntesség fejlesztési stratégiája 2007-2017. Budapest: Önkéntes Központ Alapítvány, 2006. http://www.kicsiperec.hu/sites/default/files/attachment/3/20070406140 519_1.pdf (utoljára megtekintve: 2018.04.27.)
[14] Nemzeti Önkéntes Stratégia 2012-2020. 2012. http://www.onkentes.hu/cikkek/nemzeti-oenkentes-strategia (utoljára megtekintve: 2018.04.27.)
[15] Lišková, K.: Dobrovolnictví ve veřejných knihovnách. 2011. Čtenář
[16] Casselden, B.: The challenges facing public libraries in the Big Society: the role of volunteers, and the issues that surround their use in England. In: Journal of librarianship and information science, 2015. 3. 187-203.
[17] Dóri É. et al.: Szakmai úton Franciaországban. In: SZÍN, 2013. 2. 64-70.

A szócikk alapját képező dokumentum: Gyakorlati útmutató intézményi önkéntes programok létrehozásához és működtetéséhez

Ez a szócikk angol nyelven is olvasható.