Felnőttképzés – tanulás – módszer
A szócikk szerkeszthető (közösségi) változata:
https://cskwiki.hu/pub/felnottkepzes-tanulas-modszer-szerkesztheto/
A felnőttek tanulásának sajátosságai
Az eredményes felkészítés érdekében néhány alapelvre ügyelni kell. A felnőttek akkor tanulnak jól, ha motiváltak, érdekli őket a tananyag, élmény számukra a tanulás. Fontos, hogy kipihentek legyenek, és ne szorongjanak tanulás közben. Haláláig tud tanulni az ember, fiziológiai öregedéssel csak az 50. év táján kerül közvetlen kapcsolatba a tanulási képesség! A felnőttek nem tanulnak eredményesen, ha súlyos időzavarban vannak, ha a tanulást nem sikerül az egyéni időfelhasználásban az életvitelbe illeszteni. A felnőttek akkor tanulnak legeredményesebben, ha maguk határozhatják meg saját haladási tempójukat, és ha a határidőből származó stressz minimális. A felnőttek tanulását gátolja, ha a résztvevő felnőttek nem látják célját vagy értelmét a képzésnek, nem érzik hasznosíthatónak, alkalmazhatónak, praktikusnak a célt, ha kisiskolás módszereket tapasztalnak, ha nem kezelik őket felnőttként vagy ha nem építenek meglévő tapasztalataikra. A felnőttek elfoglaltak, ezért tekintettel kell lenni a képzés megszervezésekor a résztvevők életkörülményeire (pl. időbeosztás, család, lakóhely távolsága, szabadidő). A hatékony képzéshez megfelelő környezet, kényelmes tárgyi feltételek biztosítása és jó csoportlégkör szükséges. [1]
Minden felnőtt tud tanulni és valóságban tanul is, noha nem mindig iskolai környezetben megvalósuló tanulásról van szó. Az alkalmazkodás, a tanulás és megismerés az ember sajátos tulajdonsága. A felnőttek tanulása lehet formális tanulás (intézményes keretek között, végzettséget igazoló oklevél megszerzésére irányul), de nagy jelentősége van az informális tanulásnak is, amely a hétköznapi tevékenységek során (munkahelyen, társas kapcsolatokban, szórakozás vagy szabadidős tevékenység során stb.), leggyakrabban nem is szándékosan valósul meg. A tanulás természetes, magától kibontakozó folyamat, fejlődés.
A felnőttkori tanulás
A már megtanult stratégiák és struktúrák a további tanulás alapjai: a meglévőkhöz hozzáadódik, szükség szerint módosítva azokat, integrálja az újat a régihez. Az új tanulás eredményezhet radikális változást is: a tanulási struktúrákat és stratégiákat az egyén újjászervezi, átszervezi. A felnőtt tanulása tehát részben újratanulás. A sikeres tanulás feltétele, hogy a tanuló legyen képes felfogni, fogalmi struktúrákba szervezni saját tanulását. Alapvető folyamatok az eredményes tanulásra az önreflexió és az önirányítás.
Természetesen nem minden felnőtt éri el a tanulási képességnek ezt a fokát. Akik rendelkeznek az önálló tanuláshoz szükséges tanulási kompetenciákkal, készségekkel, azok eredményesebben tanulnak. A tanulási folyamatban a tanárokon kívül vannak más külső erőforrások is. Ilyenek a tanulócsoport tagjai, a tanulási tanácsadók, a tutorok és mentorok. [2]
A felnőttek különböző környezetben tanulhatnak: egyedül vagy csoportban.
A felnőttoktatók többsége szerint a felnőttek legjobban csoportban tanulnak, mert a csoport támogatást, kihívást, pozitív ingerlő hatást jelenthet számukra.
Ha a tanulócsoportban eltérő motívumok, problémák, igények vannak jelen, erős a tendencia arra, hogy az egyes tanulók a csoportot egyéni céljaikra használják fel. Ilyenkor a csoportos tanulás helyett egyéni tanulás valósul meg. Ha tanulócsoportban hasonló, vagy azonos motívumok, problémák és igények dominálnak, akkor mindenki hozzájárul a közös tanuláshoz, mindenki profi ál a többi csoporttárs hozzájárulásából, aktivitásából. A tanulás végeredménye a csoport fejlődése lesz.
A felnőtt eredményesebben tanul, ha tanulását önkéntesnek érzi. Az önkéntesség tudatosításának módszertani eszköze: a képzési programok elején tudatosítani szükséges a résztvevők érzéseit. Ennek eszköze a párban, kiscsoportban folytatott beszélgetés.
Felnőttképzési módszerek
A módszerek kiválasztásának döntése tehát több tényezőből ered. A legfontosabb feltenni az alapvető kérdéseket:
- Kik számára szól a képzés?
- Miért?
- Ki tartja?
- Milyen céllal?
- Mit?
- Hogyan?
- Mivel?
Az egyes módszereket tehát az alapvető kérdések és az arra adott válaszok ismeretében kell eldönteni, a felkészítési céloknak megfelelően, a résztvevők létszáma, az idő, a hely és az eszközök (anyagok) függvényében. Hazánkban igen népszerűek a költségkímélő, nagy létszámú csoportok, ahol az előadói módszerek tűnnek hatékonynak, de a tanulás szempontjából nem feltétlen ezek a feltételek a célravezetők. Az alábbiakban Jörg Knoll [3] rendszerét követve, Arapovics Mária és Brüll Edit A közösségi tanulás és szervezése [4] című tankönyve alapján néhány hasznos módszertani ötletet kívánunk adni.
- Ráhangoló módszerek, bemutatkozás, „jégtörő” módszerek
Például: Partnerinterjú, bemutatkozó 4-5 fős véletlenszerű kiscsoport, közös érdeklődési kör bemutatása, elvárások leltárának elkészítése, irányított elbeszélés a motivációkról, digitális fotó/ videofelvétel készítése a csoportról 1-1 bemutatkozó mondattal, „jégtörők” a kezdeti feszültségek oldására, motiválásra egyszerű ráhangoló feladatok, játékok.
- A tartalom feltárásának módszerei
Például: Csoportmunka, egyéni feldolgozás, tanulócsoport.
- Módszerek előadói jelleggel
Például: előadás / referátum / kiselőadás, demonstráció. szendvics-módszer (bevezető beszélgetés – rövid referátum – második beszélgetés – esetleg plénum előtti összegzés, pódiumbeszélgetés, szakértők kérdezése, oktató jellegű beszélgetés/tanbeszélgetés).
- Anyagorientált módszerek
Például: egyéni munka, szövegek feldolgozása, ötletroham/brainstorming („gondolatok vihara”), előre megadott szituációk kérdésekkel, esettanulmány.
- Hangsúlyozottan kommunikatív módszerek
Például: beszélgetés, kerekasztal-beszélgetés, pro és kontra vita, megkezdett mondatok befejezése („graffi „akvárium”: belső kör – külső kör (egy téma különböző aspektusú felismerése), delfi módszer (adott témáról végzett több fordulós véleménycsere, ötletgyűjtés, jövőkép felvázolása)
- Hangsúlyozottan gyakorlati problémára irányuló módszerek
Például: mérés, laboratóriumi tapasztalat, stúdiómunka, terepkirándulás, terepmunka, megfigyelés, hospitálás, műhelymunka, készséggyakorlat, a munkafolyamat szimulálása, munkába integrált tanulási módszerek, projektmódszer.
- Hangsúlyozottan alkotó módszerek
Például: munka fotókkal / képekkel (asszociációk, ötletek bevonása), egy téma képszerű ábrázolása, kollázs, szövegek leírása.
- Hangsúlyozottan meditatív módszerek
Például: metafora–meditáció, fantázia–utazás.
- Hangsúlyozottan játékos módszerek
Például: pantomim, élőkép, szerepjáték, tervjáték.
- A tanulás rögzítése és biztosítása
Például: tanulási napló, reflektív jegyzőkönyv, haladási napló, cédulafal, az eredmény biztosítása/rögzítése.
- Csoportösszetartás fejlesztése
Például: csoportalakítás, növekvő csoport, ”villámfény” (egy-két mondatban állásfoglalás egy adott kérdéssel kapcsolatban, „motorinspekció”, pillanatfelvétel (egy csoport pillanatnyi állapotának megragadása, a témához és a többiekhez fűződő viszony felismerése).
- Értékelés, utómunkálatok
Például: egyenleg, kiértékelés, utómunka, a munkaeredmények közös összegzése.
Irodalomjegyzék:
- [1] Arapovics M. – Molnár A.: Andragógiai módszertani alapok. Nagymaros, 2013, Via Hélia Kft.
- [2] ua.
- [3] Kno ll, J.: Tanfolyam – és szeminárium–módszertan. Gyakorló tankönyv tanfolyamok, szemináriumok, munka és beszélgetőcsoportok alakításához. Budapest, 1996, Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete
- [4] Arapovics M. – Brüll E.: A közösségi tanulás és szervezése. Közösségi-civil szervező Tankönyv V. fejezet. In: Arapovics M. – Brüll E. (szerk.) Közösségi-civil szervező tankönyvek I-VIII, Budapest, 2009, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
A szócikk alapját képező dokumentum: Gyakorlati útmutató intézményi önkéntes programok létrehozásához és működtetéséhez