A társadalmiasítás objektív határai

A szócikk szerkeszthető (közösségi) változata:
https://cskwiki.hu/pub/a-tarsadalmiasitas-objektiv-hatarai-szerkesztheto/

Lényeges szempont, hogy a társadalmiasítás jelentheti a felelősség megosztását, elosztását, szétterítését, de nem a végső és teljes felelősség átadását. Ugyanis mindig van fenntartó, függetlenül attól, hogy az az önkormányzat, az állam vagy egy civil szervezet. Mind a fenntartónak, mind az intézmény vezetőjének többelemű jogi – bizonyos esetekben büntetőjogi – felelőssége is van, és ezt a felelősséget nem lehet megosztania és ez nem is lenne célszerű. Emiatt a társadalmiasítás csak részleges lehet.

A társadalmiasítás részlegességét erősítheti továbbá az a tény is, hogy egy gazdasági társaság és egy egyesület is – természetszerűleg – részérdeket jelenít meg. Ahogyan egy önkormányzat is politikai (többség-kisebbség viszonyban) érdekek mentén szerveződik. A hatalmi motívum még a legkisebb településeken sem elhanyagolható szervezőerő, a döntések kimenetelében tehát ezek a szempontok is megjelennek. A magyar társadalom mai általános állapotát tekintve – társadalmi részvétel, demokratikus érzékenység, szolidaritási deficit, civil közösségek gyenge érdekkifejező képessége, átláthatósági problémák – a helyi közösségek jellemzően nem gyakorolnak – például egy személyi döntésnél – olyan nyomást, ami komolyan átrendezné a viszonyokat. A társadalmiasítás egyes aspektusainak tehát e helyzetek is korlátokat szabhatnak.

A társadalmiasításnak összesen 4 kritériuma van intézményi oldalról. Amennyiben ezek együttesen érvényesülnek, akkor optimálisan társadalmiasítottnak, amennyiben csak elemeiben érvényesülnek akkor, minimálisan vagy közepesen társadalmiasítottnak tekinthetünk egy intézményt.

A társadalmiasítás kritériumai intézményi oldalról
A társadalmiasítás kritériumai intézményi oldalról

A szócikk alapját képező dokumentum:

Intézmények társadalmiasítása módszertani útmutató

Ez a szócikk angol nyelven is olvasható.