A társadalmi kohézió gyengülése

A szócikk szerkeszthető (közösségi) változata:
https://cskwiki.hu/pub/a-tarsadalmi-kohezio-gyengulese-szerkesztheto/

 

A társadalmi összetartozást gyengítő legnagyobb rizikótényező helyi és országos szinten a tartósan veszélyeztetett társadalmi csoportok – idősek, betegek, mélyszegénységben élők és romák, fogyatékossággal élők, nők, gyerekek– iránti szolidaritás erodálódása. A betegek és fogyatékossággal élők segítését mindössze a felnőtt lakosság kétharmada, az idősek támogatását még kisebb hányada tartja fontosnak. Több összehasonlító európai kutatás is azt mutatja, hogy a magyar társadalom rendkívül kevéssé toleráns a betelepülőkkel és a más szexuális identitással rendelkezőkkel szemben.
A társadalmi kohézió általános gyengeségét az országon belül történetileg kialakult erőteljes területi gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségek tovább árnyalják. A területi különbségek a rendszerváltást követően nem csökkentek, jól látható nyugat-keleti lejtő alakult ki. Budapest mellett az ország gazdasági szempontból legdinamikusabb régiója a Nyugat-Dunántúl, ezen belül is Győr-Moson-Sopron és Vas megyék, hozzájuk zárkózott fel Fejér megye. A sor végén Északkelet-Magyarország található, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén a legalacsonyabb fejlettségű megyék. Természetesen Nyugat- és Kelet-Magyarország sem egyöntetűen homogén társadalmi-gazdasági fejlettséget mutat. A Dunántúl legelmaradottabb megyéje Somogy, de meg lehet említeni Zala megye egyes kistérségeit, az Ormánságot, a tolnai perifériákat, vagy egyes közép-dunántúli kistérségeket, a Sárbogárdit, Kisbérit és Sümegit. Még a legfejlettebb közép-magyarországi régióban is vannak olyan térségek, mint a Szobi kistérség, vagy Nagykáta és Cegléd térsége, melyek regionálisan kedvezőtlenebb gazdasági mutatókkal rendelkeznek.

A szócikk alapját képező dokumentum:

Esélyegyenlőségi módszertani útmutató

Ez a szócikk angol nyelven is olvasható.