A közösségi identitás mélyítése mint az elköteleződést segítő módszer

A szócikk szerkeszthető (közösségi) változata:
https://cskwiki.hu/pub/a-kozossegi-identitas-melyitese-mint-az-elkotelezodest-segito-modszer-szerkesztheto/

A mélyszegénységben élők többsége nyitottabb, könnyebb megszólítani őket, mint a településeken élő középosztályba tartozó embereket, akik közül több a bezárkózó ember, aki magas kerítéssel veszi körül magát. A nehézséget inkább a folyamat iránti folyamatos elköteleződés fenntartása jelenti. Nem könnyű egy olyan folyamathoz elkötelezett embereket keresni, amelynek eredményét nem tudjuk megmondani előre, és azt sem, hogy meddig fog tartani. Ezzel szemben pedig ott áll ennek a folyamatnak az erőssége, hogy demokratikus alapon működik, mindenki fontos benne, mindenkire odafigyelnek, elmondhatja a véleményét. Ezek a dolgok pedig erősítik a bekapcsolódó emberek elköteleződését.

Az első közösségi beszélgetésekre a témát a közösségfejlesztők viszik, a személyes beszélgetések, interjúk során tapasztaltakat osztják meg a megjelentekkel. Ezt követően a további közösségi beszélgetések témáit már a közösség választja meg, sőt, főszerepet játszik annak bemutatásában és az arra való felkészülésben is.

Ha leülnek egymással beszélni az emberek, hamar rájönnek, hogy a problémáikkal nincsenek egyedül, sokan ugyanolyan helyzetben vannak, ugyanúgy élik mindennapjaikat, küzdenek egymagukban, magányosan a megélhetésért. A közös beszélgetés arra is rádöbbenti a résztvevőket, hogy másokhoz képest ők nem is annyira elesettek, vannak, akik tőle is rosszabb helyzetben élnek, vannak, akiknek nagyobb segítségre van szükségük. Azzal, hogy a közösségi beszélgetés során szembesülnek az emberek a problémáikkal, hogy kimondják azokat, megtörténik azok közösségi szintre emelése. Ezt követően a közösségfejlesztő vezetésével hozzálátnak a megoldások közösségi kidolgozásának és a cselekvési lépések megtervezésének, majd a tényleges cselekvéshez. Ez a folyamat hozzájárul a csoporton belüli szolidaritás létrejöttéhez is.

Az önbizalom erősítése, a közösségi identitás központi jelentőséggel bír az elesett csoportoknál, és elsődleges célja a közösségfejlesztésnek, amelyre léteznek különböző módszerek. Az önbemutatás során, amely először a saját közösségben, a közösségi beszélgetéskor történik, feltárják múltjukat, megismerik és közössé teszik gyökereiket, közös történelmüket. A problémák megoldása során előállnak olyan helyzetek, amikor már nem lehet külső információk, erőforrások bevonása nélkül továbbhaladni. Ezekben az esetekben a közösség felkészül a feladatra: hogyan mutassák be magukat, hogyan fogalmazzák meg, hogy kicsodák is ők, mit mondjanak magukról, ha meghívott vendég érkezik, vagy ők mennek képviselni a csoportjukat. Ekkor kerül sor a közösséghez tartozás megfogalmazására, mely által mélyül a közösségi identitás. Az alkalmak gyakorisága növelhető vendégek fogadásával, vagy más közösségek meglátogatásával, az ún. szomszédolással, vagy látóutak szervezésével. Ezeknek a találkozásoknak az alkalmával szerephez jutnak a közösség tagjai, ezáltal nagyot nőnek a közönség szemében, és önmaguk előtt is.

Az önbizalom erősítéséhez hozzájárulnak a közösségi beszélgetések is, ahol figyelnek az egyénre, fontos és számít a véleménye, a közösség tervei között megjelenik az ő elképzelése is. Szerephez jutnak az emberek, feladatuk lesz, amelyet kifelé is meg tudnak mutatni és ezzel bizonyítani, hogy ők is képesek a cselekvésre.

A közösséghez tartozás cselekvő viszonya a közösségi munkában való részvétellel érhető el, amihez szükséges, hogy a közösség tagjai ismerjék egymást és a közösséget, valamint legyenek kapcsolataik a településen. Mindennek létrejöttéhez a közös ügyek feltérképezésére és az együttes cselekvésre van szükség, amely során elindulnak a közösségi önsegítő folyamatok, az önszerveződések széles tára alakul ki, biztonságot és védettséget jelentő kapcsolatok jönnek létre.

A szócikk alapját képező dokumentum: Esélyegyenlőségi módszertani útmutató

Ez a szócikk angol nyelven is olvasható.