A társadalmi szolidaritás kialakítása mint alapvetés [szerkeszthető]
A szócikk lektorált, nem szerkeszthető változata:
https://cskwiki.hu/a-tarsadalmi-szolidaritas-kialakitasa-mint-alapvetes/
Kapcsolódó szócikkek:
Egy közintézmény valóban a helyiekért van? Oda bárki bemehet? Akkor is bejut oda, ha szegény vagy fogyatékkal él, vagy a település szélén él? S megkülönböztetés nélküli fogadtatásban lesz része?
Valóban van akarat arra, hogy nagy erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy aki nemcsak nem tud, de nem is akar részt venni a közösségi életben, az a valaki a mélyről, vagy közönyből kilépve, beléphessen helyzetekbe, s gondoskodjunk arról, hogy ott nyitottan fogadják? S mindemellett akarjuk-e, hogy olyan helyre léphessen be, ahol készség van arra, hogyan fog tudni megerősödni, a közösség teljes értékű, elfogadott tagjává válni?
A kulturális intézmények, a települési vérkeringésben való részvétel nem mindenki számára biztosított, ha annak az egyénnek vagy kisebb csoportnak valamilyen hátránya miatt nincs lehetőség az elérésre. Sokféle hátrány lehet az oka annak, hogy nem is indulnak el egy intézmény által biztosított lehetőséghez történő eljutáshoz, vagy egy települési kezdeményezés felé. Különösen tekintettel kell lenni az egyenlő esélyekre a gazdasági, társadalmi különbségek mellett a kulturális és családi életminőség megélésére, s ahhoz, hogy az esélyegyenlőség elve a gyakorlatban is érvényesülhessen, szükség lehet ún. pozitív megkülönböztető intézkedésekre is, de egy település életében az az ideális, ha a szolidaritás kialakul, és állandósul.
Akkor, amikor arról gondolkodunk, hogyan tehető mindenki számára elérhetővé egy közösségi lehetőség, azon szemléletben érdemes ezt megtenni, hogy mindenki a település lakója, akik tehetnek a közösségi életért, a település jobbításáért, s ezen keresztül a saját életük jobbításáért. Az egy másik szál, hogyha erre nincs motivációja, azt hogyan lehet kialakítani, s hogyan válhat ez nemcsak jogává (kvázi lehetőségévé), hanem felelősségévé is. Mindenki – tehát legyen az idős, fiatal, nő, gyerek, fogyatékos, beteg vagy éppen szegénységben élő – számára biztosítható a lehetőség, hogy tudjon róla, részese lehessen, alakíthassa a közösségi életet, vagy kezdeményezővé válhasson, aktivitásának megfelelő szintjén mozoghasson. Azért, hogy ezt mindenki megtehesse, s mindenki számára biztosítottak legyenek a feltételek az eléréshez – azok számára is, akik valamilyen hátrányban élnek –, egy település egészének felelőssége.
Különösen fontos végiggondolni esélyegyenlőségi és speciális csoportonként az elérés biztosítását, ez a társadalom többi szerepelője nélkül egy üres frázis marad. A településen élők közötti együttműködéseket segítve, az ott élők egymásra figyelését, szolidaritását erősítve lehet tenni a hátrányban élőkért.
Kik is azok, akik leginkább tehetnek azért, hogy a hátrányban élőkkel való gondolkodás és a róluk való gondoskodás beépüljön a köztudatba, a közösségi tudatba?
- Döntéshozói szint,
- Humánszolgáltatói szint (szakmaközi – leginkább szociális, vidék- és településfejlesztési, oktatási, egészségügyi, környezetvédelmi),
- Lakossági szint
Mindegyik szinten a cél a tudatosítás, és a folyamatok, programok során ezen szempontok érvényesítésének gyakorlattá tétele. Ahhoz, hogy a települési, településrészi, térségi közösségfejlesztési folyamatok kezdeményezése és megvalósítása esetében a közösségek álljanak az egyes projektek középpontjában, és ahhoz, hogy mindenki számára elérhető kulturális intézmények induljanak el a közösségi művelődésben, szükséges az esélyegyenlőségben érintettekkel való gondolkodás.
A megközelítés települési és intézményi szinten is igényli azt, hogy ismerjük meg a hátrányban élőkkel való munkamódokat.
A társadalmi integráció legalább két közeget feltételez, egy befogadót (integráló) és egy beilleszkedni akarót (integrálódó). Egyik részről, az integráló részéről nyitottságot, érzékenységet és készséget kell teremteni. A másik részről ezeken túl a legfontosabb a mentális szintet támogató bizalom, önbizalom segítése.
A szócikk alapját képező dokumentum: