Önkéntesség – folyamatos képzés, szupervízió [szerkeszthető]

A szócikk lektorált, nem szerkeszthető változata:
https://cskwiki.hu/onkentesseg-folyamatos-kepzes-szupervizio/
 

A kulturális intézmények önkéntes menedzsment tevékenységének az egyik legnehezebb feladata az önkéntes munka megszervezése. Az önkéntesek toborzása, kiválasztása, bevezető képzése után azt gondolhatná az intézmény, hogy a szervezet tevékenysége iránt erősen elkötelezett és motivált önkéntesekkel már könnyebb lesz a folyamatos, hosszú távú együttműködés. Azonban itt kell a legjobban fi lni arra, hogy az eddig bevont önkéntesek továbbra is motiváltan, rendszeres részvétellel az intézményhez kötődve, elhivatottan működjenek közre az intézmény, egyben saját céljaik elérésében. Számos szervezet önkéntes programja bukik el ezen a ponton.

A motiváció hosszú távon való fenntartásában az egyik fő megoldás az önkéntesek folyamatos képzése, amellyel nemcsak az intézményhez és a tevékenységi körhöz való kötődés válik egyre szorosabbá, hanem mind az intézmény, mind az önkéntes érdeke érvényesül a folyamatos fejlődés tekintetében.

Az intézmény folyamatosan fejleszti humánerőforrását. Nem laikus, időszakos és instabil önkéntes tevékenységet tudhat magáénak, hanem szakszerű, képzett, rendszeres, megbízható önkéntességgel számolhat. Az önkéntes fejleszti szakmai és személyes kompetenciáit, bővülnek az ismeretei, fejlődnek a képességei. Alakulnak az intézményhez, a saját tevékenységi köréhez és közösségéhez, a kulturális szektorhoz, és tágabb értelemben a közösségi részvételhez köthető attitűdjei. A társadalmi részvétel előmozdítása, fenntartása a közművelődési és közgyűjteményi intézményekben tehát nem egyszerű folyamat, de hosszú távon az intézmény és az önkéntes is profitál belőle.

Mit szolgál a folyamatos képzés?

A folyamatos képzés célja és eredményének tételezése az intézmény és az önkéntes szempontjából eltérő lehet, de egy közös érdeket jelenít meg: mindkettő fejlődik.

Mik is lehetnek a folyamatos képzés alapvető céljai és hozadékai?

• az intézményi célokat az önkéntesek által elvégzett szolgáltatásokkal megbízhatóan elláthassa és vállalhassa az intézmény
• a feladatvégzéshez szükséges (szak)tudás frissítése
• a feladatvégzéshez szükséges (szak)tudás megszerzése és ellenőrzése
• a feladatvégzés során megszerzett és szerezhető tudások, készségek tudatosítása és tudatos használata
• önkéntesek kinyilvánított felelősségvállalása a tevékenység szakszerű ellátására a részvétel által, egyúttal a szervezet kinyilvánított felelősségvállalása önkéntesei felé
• a korábbi tevékenység során megszerzett tapasztalatok, élmények rendszerezése
• önellenőrzés és korrekciós lehetőség
• felgyűlt érzelmek ventilálása, a csapat megtartó erejének megélése, közös megoldások keresése
• a folyamatosan változó csapat identitásának alakulása, a csapattagok megismerkedése
• az élethosszig tartó tanulás megélése
• a szervezet működésének mélyebb megértése, és ezáltal a lojalitás fenntartása.

Folyamatos képzés a kulturális és közgyűjteményi intézményekben: az intézmény képzési programjában (amennyiben van ilyen) az önkéntesek vegyenek részt azért, hogy elméleti ismereteiket, szakmai készségeiket és értékeiket kellően magas szintre hozzák, vagy szinten tartsák.

Folyamatos képzés az önkéntesek számára: biztosítja, hogy az önkéntes egy képzési szakaszt befejezve, folyamatosan magasabb szintű képzésben tud részt venni. Ez az élethosszig tartó tanulás egyik formája is, hiszen az önkéntes tevékenység szerepét nem csak a közjó, hanem az egyénre vonatkozó önfejlesztő hatásai miatt is hangsúlyozni kell. A felnőttek, önkéntes tevékenységeik alkalmával, számos tapasztalattal, élménnyel gazdagodnak, melyek az élethosszig tartó tanulás paradigmája szempontjából a tanulási folyamataik részévé válnak.

A folyamatos képzés sajátosságai és módszerei

Az önkéntesek napi munkavégzése során észlelt fejlődése sokszor nem tudatosodik. A képzési alkalmak során a nem formális és informális jelleg kerül előtérbe. Segítségként, Werquin szempontjait70 figyelembe véve, könnyen különbséget tudunk tenni a tanulás / képzés különböző formái között. A tanulás jellemzőit a formális, a nem formális vagy informális jelleg szerint az alábbi táblázat foglalja össze.

	Szervezett formában zajlik-e a tanulás?	Vannak-e jól definiált tanulási célok?	Szándékolt-e a tanulás?	Milyen a tanulás időtartama?	Eredményez-e a tanulás kvalifikációt?
Formális	Igen	Igen	Igen	Általában hosszú és teljes idejű	Csaknem mindig igen
Nemformális	Igen vagy nem	Igen vagy nem	Igen vagy nem	Általában rövid vagy részidős	Általában nem
Informális	Nem	Nem	Nem	Nem ismert	Nem

Egy múzeum képzési palettáját a 8. sz. Melléklet példázza. Ugyanakkor a korábbi, bevezető képzést bemutató fejezethez hasonlóan, itt is összefoglaljuk a teljesség igénye nélkül a lehetséges képzési elemeket.

Általános képzési elemek:

 

• Előadás vagy workshop a kulturális intézményrendszer mélyebb rétegeiről (p egyes osztályok működéséről)
• Általános információs tréning vagy kvíz – ismételve, periodikusan frissített tartalommal
• Körséta, körbevezetés a szervezetben – ismételve, mert a szervezet életébe lazán kapcsolódó, az intézményben kis rendszerességgel megjelenő önkéntes bizonyos ismeretei kikophatnak, emlékei a szervezet egyébként jelentős részéről megfakulnak, és ennek frissítése különösen fontos lehet
• (Tárlat)vezetések
• Csapatépítés, teammunka fejlesztési tréning, ennek részeként önismeret
• Tűz- és munkavédelmi oktatás – ugyanolyan rendszeres ismétléssel, mint a fizetett alkalmazottak körében

Szakmai képzési elemek:

 

• Tréning (frissített kommunikációs, önismereti, kulturális menedzsmenti tartalommal, az aktuális igények szerint)
• Kommunikációs, előadási, tárlatvezetési technika (továbbképzés jelleggel)
• Projektmenedzsment tréning
• Rendszerezési technikák ismertetése (könyvtárban)
• Területenkénti szakmai műhelyek, tréninge
• A szervezet szolgáltatásainak időszakos változásához kapcsolódó tudásfrissítő kvízek (kiállításokhoz, új kiadványokhoz kapcsolódóan), találkozók, vezetések

Tipp: a Szépművészeti Múzeum Önkéntes Programjában részt vevő infópultos önkéntesek részére rendszeres képzési alkalmakat szerveznek a koordinátorok. Az évente megrendezendő kommunikációs képzés, illetve általános képzés során a koordinátorok saját tapasztalataik figyelembevételén túl a mentorokon keresztül igyekeznek a csapat igényeit felmérni, és a képzési napot ennek megfelelően alakítani. Fontos a programot kellően vonzóvá tenni ahhoz, hogy az önkéntesek a szabadidejükből még egy teljes napot rááldozzanak a szervezetben végzett önkéntes tevékenységre. Így volt már a palettán szerepjáték (a nehéz, problémás esetekből), oktatói (a hibás önkéntes magatartás hangsúlyos és már vicces megfogalmazására és közös elemzésére), kincskereső játék jellegű felfedezése a gyűjteménynek, és számos egyéb képzési elem. A programban régebb óta résztvevő önkéntesekkel szemben kifejezetten kihívásként élik meg a koordinátorok a képzések folyamatos megújulását, naprakészségét, ugyanakkor a közös megértési és készségi szintek megteremtésének intézményi szükségletének kettősségét.

 
A szócikk alapját képező dokumentum: Gyakorlati útmutató intézményi önkéntes programok létrehozásához és működtetéséhez