Helyzetfeltárás – helyi nyilvánosság [szerkeszthető]

A szócikk lektorált, nem szerkeszthető változata:
https://cskwiki.hu/helyzetfeltaras-helyi-nyilvanossag/

Egy település(rész) nyilvános kommunikációja azokról az ügyekről, amelyek a helyi közösséget bármilyen módon érintik. A helyi nyilvánosság alapja az információ – a nyilvánosságban az információk közzététele, befogadása, feldolgozása, megvitatása és az így kialakult vélemények, álláspontok közvetítése történik. A helyi nyilvánosság szereplői a helyi lakosok és csoportjaik, a helyi intézmények, szervezetek, cégek, egyházak és a helyi önkormányzat. A kommunikáció a helyi lakosok között, illetve a lakosság és/vagy a többi szereplő között folyik minden irányban. Ideálisan a helyi nyilvánosság a helyi demokrácia működésének garanciája, mely biztosítja, hogy a tájékozott állampolgárok érvényesíthessék akaratukat és kontrollálni tudják a közhatalmat.

A helyi nyilvánosság tehát egy település(rész) nyilvános kommunikációja a helyi (köz)ügyekről. A település életében ezért alapvető fontosságú, működése a közösségfejlesztés sikerességét is erősen befolyásolja. A legfontosabb kérdések: eljutnak-e az információk a helyi lakosokhoz, van-e lehetőségük megbeszélni, megvitatni egymással a helyi ügyeket? Van-e párbeszéd az intézmények, az önkormányzat és a lakosok, lakossági csoportok között? Mindenki részese ennek a kommunikációnak, vagy vannak jól körülhatárolható csoportok, akik kiszorulnak?

A helyzetfeltárás során a helyi nyilvánosság felmérésének célja, hogy a mentor

ezt a fejlesztő folyamatot alapvetően meghatározó adottságot felmérje (ebben a fejezetben alapvetően csak erről lesz szó),
a felméréshez kapcsolódva a helyi nyilvánosság meghatározó szereplőit a közösségfejlesztő folyamat támogatására megnyerje, előkészítve ezzel a program kommunikálását eleinte a közösségfejlesztő, majd egyre inkább a benne részt vevő helyi lakosok számára,
rendelkezzen azokkal az alapinformációkkal, amelyek a változás méréséhez szükségesek. Mivel a közösségfejlesztő folyamat „természetéből adódóan” a helyi nyilvánosság akkor is fejlődik, ha nem kifejezett cél annak fejlesztése, érdemes a változás mérését előkészíteni.

A helyi nyilvánosság területei és mérésük

Kapcsolatok

Az információáramlás legközvetlenebb módja az emberek közötti kommunikáció. Alapvető kérdés, hogy a helyi lakosok hogyan vannak „behálózva” ebbe a személyes kommunikációba: egyéni vagy csoportos kapcsolataikon keresztül tudnak-e információhoz jutni, illetve információt adni, beszélgetni.

Mérése: A helyi nyilvánosságnak ez az a területe, amelyet a mentor a helyzetfeltárás során nem tud felmérni.

Javaslat az országos kérdőíves felmérésre: Az egyéni kapcsolatrendszer és az információáramlás lehet a lakossági kérdőív egy témaköre.

Javaslat a lakossági interjúkra: a helyi nyilvánosság a lakossági interjúknak is része lehet – elég egy erre vonatkozó általános kérdés, pl. honnan szokott tájékozódni a helyi dolgokról? Amennyiben a lakossági interjúknál, vagy a közösségi felmérésnél a részvételt szeretnék felmérni, fontos azt is tudatosítani, hogy az információáramlásban való részvétel (információk megosztása) is a részvétel egyik formája.

Kommunikációs fórumok a közvetlen és a közvetett kommunikációra: terek, alkalmak, felületek.

A közvetlen kommunikációhoz találkozási lehetőségek, a közvetett kommunikációhoz felületek kellenek. Ha ezek nem biztosítottak, nem is beszélhetünk közéletről, közösségi életről.

A közterek és az épületeken belüli közösségi terek a település infrastruktúrájához tartoznak. Közösségi térként tekintünk minden olyan nyilvános térre, ahol az emberek találkoznak egymással – függetlenül attól, mi az elsődleges funkciójuk. Egy település(rész) jó infrastruktúrája ezért több szempontból is meghatározza a település és lakóinak életét. Egyéni szinten fontos szempont, hogy tudom-e „helyben élni az életemet”, vagyis megtalálok-e mindent a közelben, a gyerekem játszóterétől, óvodájától, iskolájától kezdve az egészségügyi ellátáson és a különböző szolgáltatásokon át a művelődési, szórakozási lehetőségekig. Közösségi szinten ez azzal jár, hogyha a település(rész) lakói helyben tudják élni az életüket, ugyanazokat a tereket használják, a találkozások során kommunikáció indul, az ismétlődő találkozások során kapcsolatok szövődnek. Vagyis ha az infrastruktúra jó, akkor „magától működik”: az emberek, miközben élik helyben az életüket, találkoznak egymással, és lehetőségük van a kommunikációra, a kapcsolatépítésre – ez pedig lehetőséget teremt az együttműködésre is. Ugyan azt mondtuk, hogy a közösségi tér fogalmát tágan értelmezzük, azt azért hozzá kell tennünk, hogy ettől függetlenül szükség van olyan közösségi terekre, melyeknek az az (egyik) elsődleges funkciójuk, hogy közösségi térként működjenek a helyi lakosság számára, ahol ki tudják elégíteni közösség iránti igényüket, illetve ahol meg tudnak valósítani közösségi programokat.

Erre az infrastruktúrára épülnek rá a szervezett találkozási alkalmak, melyek a kapcsolatok hálójának szövetét és az együttműködés lehetőségét tovább bővítik. A közösségi alkalmaknak sem feltétlenül a közösségi együttlét az elsődleges céljuk. Érdemes kiemelni a kifejezetten a közügyekről szóló, közéleti közösségi alkalmakat.

A közvetlen kommunikációt nem helyettesíti, de nagyon jól kiegészíti a közvetett kommunikáció. Ennek felületei is a helyi infrastruktúra részét képezik, melyeknek alapvető jelentőségük van a helyi nyilvánosság szempontjából. A közvetett kommunikációt szolgálják a helyi újság, rádió, tévé, az internetes felületek, melyekbe minden honlap és web2 lehetőség (például Facebook csoport) is beletartozik.

Mérése:

A közterek és közösségi terek felmérésére a résztvevő megfigyelés a legadekvátabb módszer. Sétáljunk többször, különböző időszakokban a településen, és térképezzük fel, hogy

milyen közterek vannak és ezek milyen funkciókra alkalmasak, illetve kik, mikor, mire használják őket (és kik nem láthatóak ezeken a tereken, vajon miért),
milyen közösségi terek vannak – ezek között van-e olyan, amelynek látogatása programtól és fogyasztástól függetlenül lehetséges. Kik, mikor, milyen célból látogatják ezeket a tereket (és kik nem láthatóak ezeken a tereken, vajon miért).

Egyetlen fontos kérdés van, amelyet ebben a témában résztvevő megfigyeléssel nem tudunk meg: a lakossági kezdeményezésű – szervezésű programok mely közösségi tereken (és milyen feltételekkel, pl. kell-e terembérletet fizetni) tudnak megvalósulni.

A művelődéshez, szórakozáshoz kötődő közösségi alkalmakról, programokról az interjúk során tájékozódhatunk. Térképezzük fel, hogy

milyen közösségi alkalmak vannak, amelyek települési szintűek, pl. falunap, illetve az egyes intézményekhez milyen közösségi alkalmak kötődnek,
ki a célcsoportja és kik a tényleges résztvevői ezeknek a programoknak – ezzel összefüggésben kik azok, akiket az intézmények nem tudnak „elérni”,
ezen közösségi alkalmaknak kik a szervezői, mennyire van tere az alulról jövő kezdeményezéseknek, mennyiben vonják be a szervezésbe és a megvalósításba a helyi lakosságot és csoportjait, a civil szervezeteket.

A közéleti témájú alkalmakról az önkormányzat illetékesével készülő interjúban érdemes tájékozódni:

Milyen (személyes találkozáson alapuló) fórumai vannak az önkormányzat és a lakosság kommunikációjának? Ezeket hány / milyen csatornán hirdeti az önkormányzat, így hány embert ér el? Milyen arányú a részvétel?
Milyen (személyes találkozáson alapuló) fórumai vannak az önkormányzat és a civil szervezetek / egyházak / cégek közötti kommunikációra? Ezek nyilvánosan meghirdetettek (ha igen, hány / milyen csatornán), vagy meghívásos alapúak? Milyen arányú a részvétel?

A közéleti témájú fórumok harmadik típusa a lakosság „főszereplésével” zajló közösségi alkalmak, melyekről intézmények, szervezetek képviselőivel készült interjúkból tájékozódhatunk:

Milyen (személyes találkozáson alapuló) fórumai vannak a lakosság közéleti témájú kommunikációjára?
Ezeket ki szervezi, illetve milyen intézményhez, szervezethez kötődnek?
Milyen kérdések megvitatására szerveződnek ezek a fórumok? Hány / milyen csatornán hirdetik őket? Milyen arányú a részvétel?

A közvetett kommunikáció felületeire magunk is rátalálhatunk: térképezzük fel, hogy milyen felületek vannak helyben, majd elemezzük ezeket:

Milyen gyakran és milyen terjedelemben jelennek meg az újságok? Egy-egy honlap, a képújság milyen időközönként frissül, illetve jelenik meg rajta új tartalom? A helyi tévében, rádióban milyen gyakran vannak új műsorok?
Milyen arányban jelennek meg ezeken a felületeken helyi vonatkozású hírek?
Ki ezen felületek tulajdonosa, illetve szerkesztője?
A szerkesztésben, illetve a tartalom-előállításban van-e lakossági részvétel?
Lehetőséget ad-e a felület a kétirányú kommunikációra, az interaktivitásra?
Lehetőséget ad-e (milyen arányban) a felület az önkormányzattól független események, hírek, illetve az önkormányzatétól eltérő álláspontok megjelenítésére?

Hozzáférés, részvétel, képessé tétel a nyilvános kommunikációban

A helyi nyilvánosság működésének alapfeltétele, hogy az információkhoz és a kommunikációban való részvételhez minden helyi lakos hozzáférjen – valójában enélkül nem is beszélhetünk nyilvános kommunikációról. (A hozzáféréshez tartozik a kommunikáció „akadálymentesítése” is, vagyis annak biztosítása, hogy az információ a helyi lakosok számára érthető legyen, a kommunikációban pedig adottságaitól függetlenül mindenki részt vehessen.)

Mérése:

A hozzáférés és részvétel egy olyan szempont, amelyről nem szabad megfeledkeznünk akkor, amikor a közösségi tereket, alkalmakat és a közvetett kommunikáció felületeit figyeljük meg, elemezzük. Ha erre a szempontra is odafigyelünk, meg fogjuk tudni válaszolni a fő kérdéseket:

A helyi társadalom különböző csoportjai közül melyek felül-, illetve alulreprezentáltak a helyi nyilvánosságban? Mely csoportok jelennek meg túl gyakran, vagy túl ritkán a helyi nyilvánosság témájaként? Mely csoportok alakítják inkább a helyi nyilvánosságot (és melyek nem jelennek meg benne) mint szervezők, mint szerkesztők, mint tartalom-előállítók, vagy csak mint hozzászólók?
Vannak-e olyan terek, olyan alkalmak, olyan felületek, amelyek kifejezetten egy lakossági csoportot céloznak meg, illetve amelyet kifejezetten egy lakossági csoport szervez, szerkeszt, működtet?

Az interjúkból pedig választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy:

Volt-e olyan képzés, mely egy civil szervezethez tartozókat, vagy a lakosság más csoportjait felkészítette a helyi nyilvánosságban való részvételre?

A szócikk alapját képező dokumentum: Közösségfejlesztői folyamatok mérése-értékelése módszertani útmutató