Közösségi tér

A szócikk szerkeszthető (közösségi) változata:
https://cskwiki.hu/pub/kozossegi-ter-szerkesztheto/

A közösségfejlesztés, a közösségi munka egyik alapszükséglete a közösségi tér megléte. Kell egy hely, ahol az emberek összejöhetnek, ahol leülhetnek beszélgetni és tervezni, amely tér ezzel hozzájárul a közösség kialakulásához és megerősödéséhez. Ez a tér a cselekvések egy részének helyszínéül szolgál, itt lehet gyerekprogramokat szervezni, kézműveskedni, tanulni, képzéseket szervezni, és mindazt, amit a közösség megtervez és megvalósít.

A közösségi terek gyakran kapcsolódnak egy-egy intézményhez, amelyek különböző szolgáltatásokat nyújtanak a helyi lakosság, az intézményt használók számára. A közösségfejlesztők különbséget tesznek a szolgáltatások és a közösségi alapú szolgáltatások között.

Fontos, hogy helyben, a településen legyen, hogy valós szükségletekre érdemben reagáljon, hogy az önkéntesség szerephez jusson, hogy erőfeszítéseket tegyen az érdekeltek körének bővítésére, hogy építsen helyi erőforrásokra, hogy a közösség szolidaritása, összetartozása megnyilvánulhasson benne, vagy a közösség saját kezdeményezése legyen. Közösségi alapú szolgáltatásról akkor beszélünk, ha arra a közösségnek befolyása van és érzelmileg is azonosul vele, a sajátjának érzi.[1]

A settlement egy olyan közösségi központ, mely egyszerre több célt valósít meg. Hozzájárul a helyi közösségek fejlődéséhez, fejlesztéséhez, szabadidős tevékenységeknek nyújt teret, segíti a szociális problémák megoldását, információt nyújt, és segíti a különböző emberek, csoportok és közösségek közötti kommunikációt, a lakosság életminőségének javítását. Szolgáltatásait szabadon igénybe vehetik korhatár nélkül egyének, családok, közösségek. A settlement konkrét lépéseket tesz a már meglévő kezdeményezések, szerveződések megerősítésére, a helyi közösségi erők integrálásáért, a társadalmi párbeszéd megszerveződéséért. Így a helyi közösségi élet strukturáltabbá és szolidárisabbá válik, új mozgások indulnak be a közéletben, új fiatalok vonódnak be közösségi alapú programok szervezésébe, esetleg helyi igény és akarat alapján közösségi alapú szolgáltatások szerveződnek. Az igazi önszerveződést nemcsak a helyi programszervezés lehetősége, hanem a szervezett helyi közösségi érdekvédelem is motiválja. A settlement típusú működésben a helyi közösségi színteret vagy szomszédsági központot működtető helyi szervezetet az önkormányzat megfelelő szerveivel való együttműködésen felül egyetemisták és önkéntesek segítik. Számos szolgáltatást nyújthat egy settlement, azok tervezésében és megvalósításában alapvető szempont a helyi közösség igénye, szükségletei és az érintettek részvétele. (…) Lényeges, hogy szolgáltatásai nem ágazati elkülönülésben, hanem komplex módon, a különböző szakmák és az érintettekből szerveződő önkéntesek, civil szervezetek szoros együttműködésében valósulnak meg. A settlement eszme jegyében a hangsúly a szolgáltatások esetében azon van, hogy ne csak szakemberek és szakmai intézmények szolgáltassanak, hanem az érintettek is – az ő segítségükkel. Az ügyes-bajos dolgok intézésétől a megszervezett gyerekfelügyeleten át a beteglátogatásig széles a skála, és alkalom nyílik a közösség erőforrásainak mozgósítására. [2]

Irodalomjegyzék:

[1] Molnár Aranka, Peták Péter, Vercseg Ilona (2014): Közösségi lehetőségek a mélyszegénység elleni küzdelemben. Önszerveződés és szakmaközi együttműködés. Budapest: Készült a „Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért program szakmai koordinációja” című projekt (TÁMOP 5.1.3-09/1-2009-0002) keretében. A projekt főpályázója az Autonómia Alapítvány, konzorciumi partnerei a Közösségfejlesztők Egyesülete, a Lechner Lajos Tudásközpont Nonprofit Kft. (korábban: VÁTI Nonprofit Kft.) és a Szociális Szakmai Szövetség. p. 42.
[2] Giczey Péter (2012): A settlement mint szervező központ. In:Válogatott irodalmak,szakirodalmi összegzések a Peremhelyzetű és kirekesztett csoportokkal végzett szociális és közösségi munka c. képzés II. részéhez. pp. 17-18.

A szócikk alapját képező dokumentum: Esélyegyenlőségi módszertani útmutató