Közösségi beszélgetés

A szócikk szerkeszthető (közösségi) változata:
https://cskwiki.hu/pub/kozossegi-beszelgetes/

Definíció:

A közösségi beszélgetés (és azok sorozata) a közösségi interjúk során szerzett tapasztalatok, feltáruló értékek és közösségi problémák nyilvánosságra hozatalát, közösségivé tételét és megbeszélését jelenti. A közösségi beszélgetés(ek) a meghívott interjúalanyok és az általuk bevont szomszédok, ismerősök, valamint a helyi intézmények képviselőinek körében történik, a közösségfejlesztő vezetésével.

A tevékenység célja:

  • ráismerünk, hogy ügyeink közösek;
  • új megközelítésben, új perspektívában látjuk őket;
  • biztonságérzetet ad, hogy nem vagyunk egyedül;
  • közösségi felelősségvállalás, elköteleződés jöhet létre;
  • a közösségi helyzet hozzásegít a fontos helyi ügyek közösségi kezelésének körvonalazásához;
  • megszületik a terv a még szélesebb kör bevonására (ld. közösségi felmérés!).

Kulcsfogalmak:

  • közösségi beszélgetés;
  • a helyi értékek és problémák – ügyek – tudatosítása, közösségivé tétele;
  • elköteleződés a közösségi cselekvés mellett.

Feltételrendszer:

  • személyi: közösségfejlesztő, kulturális közösségszervező, aktivizált és aktivizálódó helyi lakosok
  • tárgyi: összejöveteli terem, jelenléti ív és emlékeztető
  • anyagi: terembérlés (ha szükséges)

Alkalmazott eszközök és módszerek:

Az első közösségi beszélgetésen a kezdeményezők az egybegyűltek nyilvánossága előtt beszámolnak az interjúk során szerzett tapasztalataikról, a feltáruló értékekről, közösségi problémákról, helyi ügyekről → közösségfejlesztői/helyi önkéntes beszámolók, majd felkérik a jelenlévőket arra, hogy válasszák ki ezek közül a számukra legfontosabb területeket → közösségi beszélgetés, vezeti a közösségfejlesztő.
Amikor ez a lista összeáll, közösen megállapodnak a témák megvitatásának sorrendjében és az időpontokban → a közösségi beszélgetés szabályos időközönként folytatódik, így – szokássá válva – új intézmény épül a helyi közösségben.
A következő nyilvános közösségi beszélgetéseken a közösség interjúkkal aktivizált tagjai mindig egy általuk kiválasztott témakört járnak körül (pl. az ifjúság helyzete, munkahelyteremtés, helyi nyilvánosság).
A közösségi beszélgetésre a közösség tagjai heterogén elvárásokkal érkeznek. Időbe, néha több találkozásba is kerül, amíg megértik egymást, hogy ki mit akar. Nagyon gazdag csoportdinamikai folyamat ez, amelyben kiderül, hogy lehetséges-e közösségi cselekedetekbe kezdeni, vagy további egyéni munkára, interjúzásra és más módszerekre van még szükség. Néha csalódást okoz az, ha kevesebben jönnek el, mint ahány emberrel egyénileg beszélgettünk. Az emberek sok ok miatt távol maradhatnak – szokatlan nekik ez a munkamódszer; nincs önbizalmuk mások előtt beszélni; korábban kudarc érte őket a nyilvánosság előtt; tartanak attól, hogy a fejlesztők, vagy más csoport emberei is fel akarják használni őket valamire; nem jönnek el azok, akik úgy vélik, hogy nincs szükségük ilyesmire – pl. a jómódúak, az elfoglaltak vagy éppen a szegénységük miatt sérültek, de ilyenek lehetnek az átlagosnál jobban képzettek, a döntéshozók, helyi “hatalmasságok”, stb. Őket is be kellene vonni a közösségi folyamatba, de külön stratégiák alapján. Aki például egyszer eljön ugyan, de később nem lehet a folyamatban tartani, mert túlságosan elfoglalt és türelmetlen a problémák kibogozásához – vagyis ő már ott tart, ahová a többiek majd beszélgetések során át érkeznek el –, azt fel lehet pl. készíteni egy eljövendő későbbi belépésre.
Ha a szélesebb kör bevonásának igénye a nyilvánosságban megfogalmazódik – s ez majdnem mindig megtörténik –, akkor már az első nyilvános beszélgetésen fel lehet vetni a közösségi felmérés alkalmazhatóságát. (A módszer ismertetését ld. külön!) Ne siessünk azonban a kérdések formalizálásával, különösen akkor ne, ha azt látjuk, hogy az emberek szívesen beszélgetnek cél nélkül, élvezik egymás társaságát, és van még mondanivalójuk egymás számára. Előfordulhat, hogy már régóta összejárnak a helyi lakosok, de még az első kérdést sem fogalmazták meg – igaz, hogy közben már számos problémájukat megoldották. Tapasztalataink szerint ugyanis gyakran indul be közösségi cselekvés a folyamat e kezdeti szakaszában, mégpedig általában a könnyebben kezelhető, hálás, sikerrel kecsegtető helyi ügyek mentén. Olyan közösségi cselekedetek ezek, amelyekbe a közösség tagjai minden különösebb felkészülés nélkül belefoghatnak, mert korábbi közösségi szocializációjuk, kulturális készenlétük ezt lehetővé teszi. Bonyolultabb, tervezést, egyeztetést, forrásteremtést, partnerség építését igénylő feladatok a folyamatnak csak későbbi időszakában, a cselekvési tervek elkészülése után realizálódhatnak.
A meghívás: a nyilvános közösségi beszélgetésre a kezdeményezők a legkülönfélébb módon hívhatják meg a közösség tagjait: személyesen felkereshetik a számottevő embereket és elmagyarázhatják nekik, mire készülünk; meghívókat küldhetnek ugyancsak nekik; plakátokon, hangos bemondóban, a helyi újságban, kábeltévén és mindezek tetszőleges kombinációjával kelthetik fel a lakosság érdeklődését. Ha az első beszélgetés jól sikerül és ennek híre bekerül a helyi nyilvánosságba, további beszélgetések szervezésére nyílik lehetőség, amelyek aztán heti-kétheti rendszerességgel visszatérhetnek.
A kezdeményező(k)nek tisztában kell lennie azzal, hogy a közösségi beszélgetések résztvevőinek száma még a leggondosabb szervezés ellenére is nagyon változó lehet, s hogy ez nem kudarc! Vannak sokak érdeklődésére számot tartó témák, míg mások kevesebb embert érinthetnek. A folyamatnak megvan a maga dinamikája is: eleinte sokan érdeklődnek, majd számuk fokozatosan redukálódik a „legelszántabbakra”. A kezdeményező(k)nek meg kell érezni(ük), hogy meddig lehet feszegetni az ügyek e módszerrel történő közösségivé tételét és mikor kell váltani. 8-10 beszélgetés után (néha hamarabb is) már érezhetik úgy a résztvevők, hogy „jó lenne már tenni is valamit!”, s ez a módszerváltás esedékességét jelzi.
E beszélgetések során fogalmazódtak meg azok a kérdések és cselekvési alternatívák, amelyek köré a közösségi cselekedetek szerveződnek. A nyilvános beszélgetéseket közösségi tervezésnek kell követnie, amelyhez több módszer közül is válogathatunk. Ha azonban azt szeretnénk elérni, hogy a kezdeményező csoport, a központi mag kibővüljön, s hogy a közösségi problémamegoldásnak egy szélesebb közösségi bázisa alakuljon ki, s ha minderre elegendő idő áll rendelkezésre és a folyamat iránt már elköteleződött kezdeményezők akarata elég erős, akkor mindenképp ajánlott a közösségi felmérés módszerének alkalmazása.
Minden közösségi beszélgetésen jelenléti ív készül és utána emlékeztető, amelyet egy közművelődési/közgyűjteményi intézményben tesznek elérhetővé.

Eredmények, várható kimenet:

  • tovább bővül a potenciális helyi cselekvők szélesebb köre
  • megvalósulnak a célok:
    • közösségi felelősségvállalás, elköteleződés jöhet létre
    • a közösségi helyzet hozzásegít a fontos helyi ügyek közösségi kezelésének körvonalazásához
    • megszületik a terv a még szélesebb kör bevonására (ld. közösségi felmérés!)

Szakirodalom, honlaplink:

A szócikk alapját képező dokumentum:

Közösségfejlesztés módszertani útmutató

 

A jelentés beküldéséhez bejelentkezés szükséges.

Kapcsolódó szócikkek:

Default ThumbnailKözösségi felmérés Default ThumbnailKözösségi felmérés Default ThumbnailKözösségi interjú Default ThumbnailA közösségi identitás mélyítése mint az elköteleződést segítő módszer