Helyi hagyományok feltárása

A szócikk szerkeszthető (közösségi) változata:
https://cskwiki.hu/pub/helyi-hagyomanyok-feltarasa/

Definíció:

„Akár a jelenkorig, akár a társadalom történetének egy korábbi szakaszában nemzedékről nemzedékre öröklődő, a település közössége(i) körében tovább élő tudás, ismeret, gyakorlat, jelentést hordozó cselekvéssor, mely az élet bármely területére vonatkozhat, a naptári év valamely jeles napjához, vagy egyéb, a helytörténetben kiemelt eseményhez kapcsolódik. „…az egyik legfőbb különbség az ünnep és a látványosság között: utóbbinak csak nézői vagyunk, előbbinek aktív résztvevői, részesei.” (Vanier 2006)

A tevékenység célja:

A közösség bevonásával és aktivizálásával a jelenlegi helyi társadalom számára is releváns ünnepi hagyományok összegyűjtése, hiteles feltárása, jelen helyzethez történő adaptálása azzal a céllal, hogy a jeles napokhoz kötődő események újbóli megszervezése által erősödjön a helyiek identitástudata. Továbbá az adott településhez, esetleg néprajzi csoporthoz való kötődés nyomán bontakozzon ki a bevont egyének kreativitása, jöjjön létre az eltérő egyének, illetve generációk közötti párbeszéd, együttműködés, teremtődjön alkalom a közösség önreprezentációjára.

Kulcsfogalmak:

  • helyi hagyomány
  • közös ünnep
  • jeles napok
  • ünnepi szokások
  • hagyományéltetés
  • identitáskeresés
  • ünnepi szimbólum
  • közösségi önreprezentáció
  • közösségi emlékezet

Feltételrendszer:

  • Személyi: kulturális közösségfejlesztő mentor, programszervező, idősebb helyi lakosok, aktivizálható helyiek, fiatalok, önkéntesek, lehetőség szerint néprajzos muzeológus, esetleg tájház vezető
  • Tárgyi: a szokás feltárásához szükséges írott források, helytörténeti kiadványok, helyi lapok, magánlevelek, naplók, film- és hangzóanyagok (a felsoroltak közül amennyi lehetséges), a visszaemlékezések felgyűjtéséhez videókamera vagy diktafon és fényképezőgép, a szokás felelevenítéséhez szükséges tárgyi kellékek (pl. viselet, jármű, étel stb.),  könyvtár, levéltár, múzeum gyűjteményei és dokumentumai
  • Anyagi: próbákhoz terembérlés (ha szükséges), külső közreműködők tiszteletdíja (pl. zenekar).

Alkalmazott eszközök és módszerek:

Információk gyűjtése korábban életben lévő közösségi hagyományokról, ünnepekről. Ezek jellegzetes típusai lehetnek:

  1. A naptári vagy egyházi év jeles, kiemelkedő napjaihoz kapcsolódó hagyományos közösségi tevékenységek, szokáscselekmények, ünnepi rítusok (pl. karácsonyi betlehemezés, Anna-napi bálok).
  2. A mezőgazdasági év tágabb időszakaihoz kapcsolódó események, természeti ünnepek (pl. farsangi mulatság, szüreti mulatság, nyári napéjegyenlőség stb).
  3. A településre jellemző helytörténeti eseményekhez fűződő szokások, ünnepségek (pl. a település alapításának ünnepe, vagy egyéb történelmi esemény emléke), a rég- és közelmúlt helyi eseményeinek feltárása.

Ezek feltárása, megismerése az alábbi módszerek és források kombinálásával történhet:

  1. írásban már megjelent települési monográfiák, helytörténeti források alapján, amelyek lehetnek kézirati formában is, pl. szakdolgozat, helyi gyűjtés;
  2. helyi vagy megyei muzeális intézmény munkatársának kutatásai, publikációi alapján;
  3. interjúzás általi gyűjtéssel, információszerzéssel: az idősebb, vagy lehetőleg a legidősebb korosztály emlékezetére hagyatkozva a korábban életben lévő hagyományokról. A közösség által meghatározott szempontok szerint történik az interjúalanyok és az interjúvolók kiválasztása, valamint fogalmazódnak meg a kérdések (ld. közösségi beszélgetés módszertana, közösségi tervezés);
  4. levéltári iratanyagokból.

Az interjúzás, beszélgetés során érdemes arra kérni az alanyokat, hogy próbálják meg felidézni a saját  gyermekkorukat, fiatalkorukat:

  • Milyen közösségek voltak a településen? Ezek szerveződhettek korosztályok szerint (pl. lány vagy fiúközösségek, legényegyletek), munkavégzés (pl. bányászok, halászok), érdeklődési kör (pl. bélyeggyűjtő kör, dalárda) stb. alapján.
  • A közösségeknek voltak-e rendszeres eseményei, alkalmai, rendezvényei?
  • Kik játszottak szerepet a közösségi  alkalmak szervezésében?
  • Fellelhetők-e még a szervezők leszármazottainak körében az ünnepi szokáshoz kapcsolódó tárgyi és/vagy szellemi emlékek (pl. forgatókönyv, szövegkönyv, családi emlékezet)?
  • Hogyan változott az adott közösségi ünnep, ünnepi esemény az évek, évtizedek során?
  • Milyen jeles napokhoz (pl. névnapokhoz – Katalin, György stb.) vagy egyházi ünnepekhez kapcsolódó események (karácsony, húsvét, templomi búcsú, úrnapi körmenet, búcsújárás stb.) voltak a településen?
  • Ismer-e olyan történetet a település múltjából, mely fontos történelmi eseménynek mondható, amely érdemes lehetne a róla való megemlékezésre?

Ha semmilyen formában nem sikerül információt gyűjteni korábban életben lévő hagyományos ünnepekről, akkor az általános jeles napokhoz kapcsolódó események is megszervezhetőek. Ezzel kapcsolatban ld. a szakirodalmaknál megnevezett Jeles napok, ünnepi szokások c. kötetet. Érdemes a megalkotott hagyományok esetében is figyelembe venni a vidékre, tájegységre, régióra korábban jellemző szokásokat, valamint a település adottságait (pl. szüreti mulatságot nem érdemes tartani, ha a településen nem termesztenek szőlőt).

Eredmények, várható kimenet:

A település ünnepeihez, kiemelkedő alkalmaihoz kapcsolódó rendezvények, események erősítik a település vagy egy szűkebb csoport (pl. fiatalok, vallásosak, gazdálkodók stb.) összetartozását, a közösségi és helyi identitást. Az ünnep kilépés a hétköznapi világból, megélése, méltó megemlékezése színt és különlegességet visz a hétköznapokba, az ünneplés során a kikapcsolódás, a kulturális élmények, az ismeretszerzés is szerephez juthat. Az ünneplés egyben szocializációs gyakorlat is, az ünnepi szokás felelevenítésébe bevont fiatalok megtanulnak ünnepelni, az idősebb
generáció átadhatja tudását, hasznosnak, értékesnek érezheti magát. Az ünnepi rítushoz kötődő cselekvés leképezi (és nemcsak tükrözi vagy kifejezi!) a társadalmi viszonyokat. Az ünneplésnek etikai vonatkozásai vannak. Az ünnep kodifikálja az összetartozást. Az ünnep megkülönböztetett figyelem, egymás maradéktalan elfogadása. Valakit ünnepelni hívni tisztesség, elfogadni is tisztesség. Az Idegen nem lehet az ünnep részese: az ünnepre szóló
meghívó a közösségbe szól, a rítus elutasítása a közösség elutasítása, egyedül nem lehet ünnepelni.

Szakirodalom, honlaplink:

A szócikk alapját képező dokumentum:

Közösségfejlesztés módszertani útmutató

A jelentés beküldéséhez bejelentkezés szükséges.

Kapcsolódó szócikkek:

Default ThumbnailHelyi szellemi kulturális örökség feltárása Default ThumbnailA helyi nyilvánosság fórumai, a helyi nyilvánosság fejlesztése Default ThumbnailHelyismereti, helytörténeti dokumentumok gyűjtése, feltárása Default ThumbnailHelyi értékfeltárás – értékőrzés