Közösségi kiállítás [szerkeszthető]

A szócikk lektorált, nem szerkeszthető változata:
https://cskwiki.hu/kozossegi-kiallitas-2/

Definíció:

A közösségi kiállítás a lakosság megszólításának és bevonásának egyik módszere, az adott közösség kezdeményezésére jön létre, a helyi kultúrára, helytörténetre, tradícióra, teljesítményre (egyéni vagy közösségi), természeti és társadalmi értékekre, közérzetre, az egyén és közösség kapcsolatára, a helyi identitás tartalmára koncentrál, és a közösség aktivitásáról, pillanatnyi önértelmezéséről ad releváns visszajelzést a közösségnek.

A tevékenység célja:

A helyi cselekvők körének szélesítése, kreativitásának kibontása; generációk közötti együttműködés erősítése;
a helyi közösség számára releváns témák elicitálása, megkeresése, összegyűjtése, kutatása, feldolgozása és strukturált bemutatása a közösség tagjainak kezdeményezésére, az ő aktív részvételükkel; a közösség tagjainak önértékelés-növelése és kompetenciáik fejlesztése a kiállítási és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek során.
A legszélesebb körű megszólítás. A helyi lakosság minden tagja érintett valamilyen módon: a kiállítás ötletgazdájaként, a kutatásban, az anyag összeállításában, a kiállítás kivitelezésében, létrehozásában dolgozó csapat tagjaként, a kiállítás befogadójaként. A közösség számára releváns téma a bemutatással elemelkedik a hétköznapok valóságától, absztrahálódik, illetve a személyes bevonódás eredményeként reflexív közösségi tudat konstruálódik.

Kulcsfogalmak:

a kreativitás kibontása
releváns helyi témák
a kiállítás-rendezés folyamatai
közösségfejlesztő aktivizáló módszer
helyi érték

Feltételrendszer:

személyi: közösségfejlesztő, muzeológus, kulturális közösségfejlesztő, lehetőleg több generációt képviselő, különböző képességekkel, készségekkel rendelkező, aktivizált helyi lakosok (önkéntesek) csoportja
tárgyi: összejövetelre és kiállításra alkalmas, rendszeresen rendelkezésre álló terem, tábla/filctollak, paravánok, tárlók, post-it; jegyzetelni papírok és tollak, nyomtató és A4-es papírok, fényképezőgép, diktafon, filmfelvevő, kiállításhoz szükséges: tablók, tárlók, IKT eszközök, tárgyak, dokumentumok, vendégkönyv, népszerűsítéshez szükséges: számítógép, meghívó
anyagi: terembérlés (ha szükséges), a szükséges eszközök beszerzése, sokszorosítás

Alkalmazott eszközök és módszerek:

A közösségi kiállítás a közös belefeledkezés, az elköteleződés örömének megélése a közösségben, olyan pozitív energiák mozgósítása a közös cél érdekében, amely elősegíti a mélyebb önismeretet, lehetővé teszi az önkép megváltozását, és a közösség és az egyén képességeinek és készségeinek állapotáról ad közvetlen visszajelzést. A közösségi kiállítás nem egyszeri cselekvés, igazán hatékony közösségfejlesztő funkcióját akkor tölti be, ha a közösség igényeinek megfelelően rendszeresen ismétlődik. Fontos, hogy akár a közösségi felmérés vagy a közösségi interjúk is kitérhetnek annak a feltérképezésére, hogy mit tart értéknek a közösség, és milyen értékekkel, eredményekkel (múltbeli, jelenlegi) rendelkezik, amelyeknek összegyűjtése, kutatása, megosztása és bemutatása a helyi identitás erősítését szolgálja, és közösségi célként fogalmazódhat meg. A közösségfejlesztő a releváns kérdések felvetésével indukálja a folyamatot, melyet a közösség erre önmagukat alkalmasnak ítélő tagjaival együtt végez el. Már az így összegyűjtött témákból is lehet – egy ún. helyzetjelentés (kis kiállítás) keretében – visszajelzést adni a közösségnek, pl. nyilvános közösségi megbeszélésen tablószerűen (egy kép/tárgy, egy történet szóban/írásban, egy tabló) bemutatni azt a 3-5 témát, amelyet ebben a korai szakaszban feltártunk. Az erre a célra összehívott megbeszélésen a közösség egyrészt azonosulhat a témákkal, magáénak érezheti azokat, és további ötletekkel, részletekkel gazdagíthatja, illetve újakat hozhat be a közös gondolkodásba. A megbeszélésen résztvevő „aktív mag” összefoglalót készít a megbeszélés eredményéről, amelyet az elérhető kommunikációs csatornákon keresztül a legszélesebb körben véleményeztet a közösség többi tagjával. A legszélesebb körben támogatott téma lesz az első közösségi kiállítás fókuszában. A téma kiválasztása után a közösségi munkába a lehető legkorábban vonjuk be a területileg illetékes múzeum, vagy gyűjtemény muzeológusát, aki a témához kapcsolódó ötleteivel, tanácsaival segít a különböző kis csoportokban folyó munka összehangolásában, felméri a kapacitáshiányokat, motivál, a professzionális know-how és
két lábon járó tezaurusz szerepét töltve be a kitűzött cél elérésére, javaslatot is adhat a településsel, illetve a témával kapcsolatos gyűjteményi elemek bemutatási lehetőségeire. Meghatározott időszakonként a kiállítás elkészítésében résztvevők megbeszélik az eredményeket, problémákat, elképzeléseket, kikristályosodik a tartalom és bemutatás formája, elkészül a kiállítási forgatókönyv, az arculat és a dizájn, megannyi lehetőséget kínálva a közösség kreativitásának. A munka során a közösség tagjai új oldalról mutatkozhatnak meg egymásnak, új ismereteket, készségeket tanulnak egymástól a közös cselekvésben. A kivitelezésben az egész közösség részt vesz.

A kiállítástervezés leegyszerűsített folyamata röviden:

Találjuk ki a kiállítás központi témáját.
A központi témakörre építve tervezzük meg a lehetséges altémákat, és rendezzük sorrendbe, akár egy történetet mutatnánk be.
Rendeljünk tárgyakat, dokumentumokat az altémákhoz.
Ne felejtsük el a kiállítottakat szöveges információkkal ellátni.

A kiállítás megnyitóját időzítsük a témához releváns időpontra (ha van ilyen). Előre tervezzük meg, hogy miből áll a megnyitó: ki beszél/kik beszélnek a közösségből (a kiállítás céljáról, témaválasztásról, a folyamatról stb). A megnyitót követheti beszélgetés, illetve előre hirdessük meg, hogy milyen beszélgetések, rendezvények fognak a kiállításhoz kapcsolódni. Legyen vendégkönyv, és szorgalmazzuk, hogy a közösség tagjai írják bele a benyomásaikat, de eleve betervezhetünk a kiállításba olyan interaktív felületeket, amelyek aktívan bevonják a befogadót, vagy amelyekre a látogató azonnal reagálhat a kiállításban. Adjunk hírt a kiállítás látogatottságáról (akár számokban is) a közösségnek (szóban, írásban), osszuk meg az észrevételeket, azaz kövessük a kiállítás hatását a közösségre. Mindez nagyon hasznos lesz a következő kiállításról való gondolkodásban. A következő kiállítások témái a közösség életének releváns jelenségei közül kerülnek kiválasztásra, lehetnek további „örökségi” témák, de ugyanúgy dokumentálhatnak, interpretálhatnak valamilyen fontos, kurrens közösségi projekteredményt is. A közösségi kiállításnak, mint közösségfejlesztő módszernek az elterjedése sokat segíthet a közösségek érzékenyítésében a múzeumi kiállítások és az azokban való részvétel iránt. A közösségi kiállításoknak múzeumban megvalósuló típusairól Magyarországon még kevés jó gyakorlattal rendelkezünk. Ezek közül kiemelkedik a Néprajzi Múzeum kísérlete (ld. szakirodalom). A közösségi részvétel a múzeumokban tanulmányozására Nina Simon Hierarchy of Social Participation [A közösségi részvétel hierarchiája] című írása is kiváló segítséget nyújt. Olyan kiállítás is megvalósulhat, amikor a helyi emberek aktivitásából ott helyben születik műalkotás, amely sokféle módon szolgálja a fejlődésüket (esztétikai jelentősége révén, de konfliktus feldolgozási és hasonló funkciókat is hordoz, mint például a közösségi falfestés a Murál Morál Csoporttal).

Eredmények, várható kimenet:

kiállítás a közösségről a közösségnek, kapcsolódó közösségi rendezvényekkel (min. 2: kiállításmegnyitó és finisszázs – záróesemény);
a helyi cselekvők köre tovább szélesedik;
aktivizált, tudatosuló, a helyi cselekvésre képessé váló lakosság;
erősödő közösségi identitás;
cselekvő közösségi csoportok létrejötte;
új tudások, kompetenciák megjelenése a közösségben;
új kapcsolatok, szomszédsági viszonyok és partnerségek kialakulása;
helyi nyilvánosság fejlődése;
együttműködés a közjóért.

Szakirodalom, honlaplink:

Museum 2.0. Blog: http://museumtwo.blogspot.hu/2007/03/hierarchy-of-social-participation.html
Simon , N. (2010). The Participatory Museum, Museum 2.0 Santa Cruz, California http://www.participatorymuseum.org/chapter5/
Frazon Zs. (2011). Múzeum és kiállítás – Az újrarajzolás terei. Budapest, Gondolat Kiadó p. 159-176.
Fejős Z. – Frazon Zs. (szerk.). (2006). Plasztik művek. Alternatív műanyagtörténet a celluloid könyvtáblától a felfújható fotelig. MaDok-füzetek 4. Budapest
Csíkszentmihályi M. (1997). Az öröm művészete. Budapest, Libri Kiadó
Katon a K. (szerk.). (2008). Életre keltett falak. Zöld-Híd Alapítvány
Pécsi Szín-Tér Egyesület. (2015). A forrás magam vagyok. Módszertani kiadvány
Katona K. (2014). A bennünk élő alkotó felébresztése – a közösségi művészetek útján. In Civil Szemle 4.sz. 19.

A szócikk alapját képező dokumentum:

Közösségfejlesztés módszertani útmutató